Wass Albert: A szív

  Nézted már a Szent-Anna tó vizét?
    Milyen titokzatos, milyen sötét.
    Semmit se látsz,
    csak olykor egy-egy furcsa csillanást,
    amint ezüst halak
    suhannak mélységein át…

    De olykor hírtelen
    jön valami eltévedt sugár,
    zöldes világra gyújtotta lent a mélyt,
    s a mélynek vége nincs sehol, sehol…

    Olyan a szív is,
    mint a Szent-Anna tó titokzatos vize.
    Elnézed néha: Zörgő kis doboz,
    furcsa, lecsukott.
    Hogy mikor, nem tudod:
    de néha jön egy bomlott pillanat,
    kitárul a mély, olyan szörnyű mély,
    hogy előtte szédülve megállsz,
    s imádkozol: Miatyánk, Szerelem
    szenteltessék meg a Te neved…

    Nézted-e már tavaszi napsugárban
    a Szent-Anna tó haragoszöld vizét?

    Nézted már a kedvesed szívét?