2017. július 7., péntek

Most tudtam meg, hogy holnap lesz a diplomaosztód. Boldog vagyok, hogy boldog lesz a napod s bízom benne, hogy ez a teljesítményed hozzásegít az életben a további boldogságodhoz.
Persze a diploma önmagában kevés mindenhez. Te kellesz. Mindenhez a Te ügyességed, kitartásod, figyelmed és türelmed kell majd. De ami a legfontosabb, hogy ezek hiába vannak, minden hiába van, ha nincs az Életedben olyan aki szeret.
Mindannyian szerencsések vagyunk, mert a szüleink azok, akik feltétel nélkül, örökké szeretnek. Van aki ki tudja ezt mutatni, van aki képtelen rá. Van akinek van lehetősége kimutatni s van akinek nincs, mert valahol elveszett.
Én is elvesztettem ezt a lehetőséget.
Az Életem legnagyobb várakozása már lassan 8 éve, hogy ezt a lehetőséget vissza kapjam. Ma sem kaptam meg...

Nem leszek ott. Nem, mert úgy érzem hiába megyek el és látlak, én csak zavarnálak, mert nem Te hívtál, mert még mindig nem tudod, hogy látni szeretnél-e vagy sem. De ha mégis, elég felnőtt vagy már ahhoz, hogy kimondd, hogy közöld, hogy akard és tegyél érte. Nem akarok hivatlan kívülálló lenni.

Én csak az Édesanyád szeretnék lenni, aki átölelhet úgy, hogy Te is akarod.