2013. március 30., szombat

Rúzsa Magdolna - Egyszer (dalszöveggel)



Egyszer arra járhatnál
Egyszer rám találhatnál
S akkor belém eshetnél
S rögtön el is vihetnél
Vagy inkább ottmaradhatnál
Nálam bekuckózhatnál
Simán átölelhetnél
S csak hallgatnál és kérdeznél

Egyszer megszoríthatnál
Aztán megsimíthatnál
Egyszer összehajthatnál
Aztán szétbogozhatnál
Egyszer megpörgethetnél
Aztán le is fékeznél
Egyszer be is zárhatnál
Egyszer kiengedhetnél

Egyszer rám hajolhatnál
S akkor nagyon kívánnál
S én meg ott feküdhetnék
Kicsit nagyon remegnék
Egyszer elkergethetnél
Aztán sírva kérhetnél
Aztán átölelhetnél
S hagynám kiengesztelnél

Egyszer megröpíthetnél
Széllel szembe engednél
Aztán szépen leszednél
Magad mellé fektetnél
Aztán megdicsérhetnél
Büszkén körbenézhetnél
A végén összeszedhetnél
És egy bambit fizetnél

Egyszer megviccelhetnél
Mintha nem is szeretnél
Aztán átölelhetnél
Ronda vicc volt, röhögjél
Egyszer szét is kaphatnál
Aztán összerakhatnál
Egyszer zsebre vághatnál
Aztán kigombolhatnál

Egyszer zongorázhatnál
S hozzá áriázhatnál
Egy-két dalt komponálnál
Rólam áradozhatnál
Aztán elnémulhatnál
S kérdőn rám pillanthatnál
S egy kis tapsra várhatnál
Várhatnál
Várhatnál

Egyszer megfürdethetnél
Aztán megtörölhetnél
Aztán megfésülhetnél
Aztán ki is festhetnél
Egyszer megrajzolhatnál
Aztán kiszínezhetnél
Aztán megszépítgetnél
Akkor nagyon szeretnél

Egyszer úgy kopoghatnál
Mintha nem is te volnál
Aztán nagyot nevetnél
Mintha mégis te lennél
Egyszer eljegyezhetnél
Gyémántgyűrűt vehetnél
S akkor úgy is tehetnél
Mintha tényleg léteznél

Zene, szöveg: Presser Gábor

Rúzsa Magdolna - Ná-Ná-Ná


2013. március 28., csütörtök

Garai Gábor: Álmodj!


Álmodj egy szép világot
hol a tenger a fény,
ott hol a béke az égig ér...
Álmodd, hogy a szeretet örökké él,
a szívedben derű, és senki nem fél..
Álmodd, hogy az álmaid
valóra váljanak,
és elkerül minden,
mi szívednek fájhat

2013. március 20., szerda

Caramel - Lélekdonor (HD) (dalszöveg)


Úgy múlik el minden ami fáj,
Hogyha úgy tartja kedve néha haza jár,
Nem szól hozzád csak leül egyedül,
Hogy érezd hogy élsz ott legbelül!

Cipelem a sorsomat de néha nem bírom el,
Keresem a lelkemet de van hogy nem felel,
Van amikor ringat lágyan és van hogy elsodor,
A szerelem az egyetlen lélekdonor!


Oly sok a szó ami betakar,
Folyton beszél de semmit nem akar,
A pillanat ami sokat ér némán múlik el,
Egy ölelés épp elég ha búcsúzni kell!

Amikor majd eljönnek a régen várt csodák,
Ne felejts el akkor majd kérlek gondolni rám,
Lesz hogy csak ringat lágyan és lesz hogy elsodor,
De a szerelem az egyetlen lélekdonor!

Tudom mindenért harcolnunk kell,
Egy őrült mondat miatt nem múlhat el,
Az idő telhetetlen van hogy mindent elrabol,
De valakinek te vagy a lélekdonor!

Cipelem a sorsomat de néha nem bírom el,
Keresem a lelkemet de van hogy nem felel,
Van amikor ringat lágyan és van hogy elsodor,
A szerelem az egyetlen lélekdonor!

Lélekdonor!

A szerelem az egyetlen lélekdonor!

Lélekdonor!


2013. március 17., vasárnap

Osho: Tantra (idézet- figyelem)

A figyelem és a szeretet mindig édestestvérek. Ha a szeretet iránti szükségleted el van nyomva, akkor követeled a figyelmet másoktól.
“Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy tovább adni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon és örökre a tiéd marad.” (Buddha)

Osho: Tantra (idézet -érték)

Amit adni lehet, az nem ér semmit. Az csak egy tárgy, azt el is lehet venni. Csak az az értékes, ami már eleve benned van és a Mester erre segít rádöbbenni.

...
Ha képtelen vagy kreatív lenni, akkor destruktívvá válsz; akkor a pusztításban próbálod érezni a 'hatalmadat'. A harag, az erőszak -- destruktív erők. Azért jelennek meg, mert a kreativitás hiányzik. Ezeket nem szabad elfojtani. Sőt, elő kell segíteni a felszínre törésüket, hogy megszabadulhass tőlük. Sose nyomd el magadban a haragot, az erőszakot; engedd, hogy kifüstöljön belőled. Akkor megjelenik a destruktív erők ellentéte. Ha a harag és az erőszak elpárolgott belőled, akkor hirtelen ráébredsz, hogy ott van a csönd, a szeretet, az együttérzés. Ezeket nem kell hosszú, fáradságos munkával megvalósítanod — ezek mindig is ott voltak benned. Ez éppen olyan, mint a kis hegyi patak, ami a sziklák alatt csörgedez. Lökd félre a köveket, és elkezd ömleni a víz. A patak nem küzd a kövekkel; egyszerűen csak elkezd ömleni, ha felszabadítod a gátat. A szeretet, a szerelem egy ilyen patak benned, és a harag a kő. Csak félre kell löknöd a követ... De te inkább csak visszanyomod, és így persze visszanyomod a forrásvizet is. Teljesen elapasztod. Csak lökd félre azt a követ. Nem kell senkinek a fejéhez vágnod, csak dobd félre. Te azt hiszed, hogy csak úgy tudod félredobni, hogy egyúttal hozzá is vágod valakihez. De épp ez az, amit én tanítok; hogy hogy kell odébb dobni anélkül, hogy eltalálnál vele valakit. Úgy is félre lehet lökni, hogy közben senkit nem bántasz vele. És ha sikerül, akkor mindenkinek csak a hasznára fog válni.

Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
- Milyenek itt az emberek? – tudakolta.
- Hová való vagy? – kérdezett vissza az öreg bölcs.
- Athéni vagyok.
- És felétek milyen nép lakik? – kérdezett tovább az öreg.
- Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.
- Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. – mondta az öreg.
A vándor búsan folytatta útját.

Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.
- Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! – válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
- Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! – mondta az öreg bölcs.
A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.

A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:
- Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!
Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:
- Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál.

2013. március 7., csütörtök

Osho (kapcsolat)

Az elkötelezettséget nem lehet erőltetni. Tedd olyan boldoggá a társadat, hogy úgy érezze, nincs szüksége semmilyen más kapcsolatra. De épp ellenkezőleg, a legtöbb ember annyi problémát gyárt, hogy még ha a társa nem is gondolt másik kapcsolatra, elkerülhetetlenül gondolni fog rá, hogy elmeneküljön.

Ez az egyik legmélyebben gyökerező probléma minden férfi-nő kapcsolatban. A férfinak nagyobb igénye van szabadságra, mint szeretetre, a nőnek pedig nagyobb igénye van szeretetre, mint szabadságra. Ez a probléma mindenütt a világon, minden pár esetében. A nő egyáltalán nem nyugtalankodik a szabadság miatt. Hajlandó rabszolgává válni, feltéve, hogy a másikat is rabszolgává teheti. Hajlandó belemenni bármilyen elkötelezettségbe, ha a másikat is beleerőltetheti egy elkötelezettségbe. Hajlandó börtönben élni, ha a másik is hajlandó egy sötét cellában élni.

A férfi pedig hajlandó még a szeretetet is feláldozni, ha túl nagy veszélybe kerül a szabadsága. A nyitott égbolton szeretne élni, akár egyedül is. Vágyik a szerető kapcsolatra, de az sötétté és rabsággá válik. Tehát ez a probléma.

Tudatosulnia kell benned, hogy a túl nagy elkötelezettség és a túl nagy szabadság iránti vágy egyaránt éretlenség. Valahol egyezségre kell jutnod a másikkal. Amint egyszer megérted, hogy a férfinak nagyobb szabadságra van szüksége, félreteszed az elkötelezettség iránti igényedet. Amint a férfi megérti, hogy a nőnek elkötelezettségre van szüksége, félreteszi a szabadság iránti igényét, ennyi az egész. Ha szeretsz, hajlandó vagy egy kis áldozatot hozni. Ha nem szeretsz, jobb, ha különváltok.

Osho

2013. március 3., vasárnap

Osho: Tantra (szerelem)



Aki szerelmes, az az igazi szemével lát, és nem csak lát, hanem meglát.(...)

A tantra azt mondja: ha nem vagy tudatos, képtelen vagy a szerelemre, mert a szerelem
a legmélyebb valóság ezen a Földön. Azt képzeljük erre mindenki képes..., de így
ahogy az ember most él, ez nem igaz. Be vagyunk zárva, képtelenek vagyunk szabad
utat engedni érzelmeinknek. Börtönben vagyunk! A szerelem az egy másik dimenzió,
és ha megpróbálsz valakit az időben szeretni, biztos, hogy kudarcot vallasz. (...)

(...) mert az 
örökkévalóságban nincs távolság. Az egy másik dimenzió. Ha magad elé nézel, akkor
a tekinteted előbb-utóbb beleütközik valamibe, de ha felnézel az égre, ott nincs fal; az
végtelen. A szerelem kinyitja előtted az ajtót, kilépsz a szabadba, felnézel, és amit
látsz, az a végtelen, az a te utad az örökkévaló élet felé.

Osho: Tantra (vallás)

A tantra számára minden szent. Ne feledd: a tantra számára minden szent -
semmi nem szentségtelen. Ha így mondom, talán jobban érthető a különbség a
vallástalan ember számára semmi nem szent; az úgymond 'vallásos' ember
számára van ami szent, van ami nem; a tantra számára viszont minden
szent.
Találkoztam néhány napja egy keresztény hittérítővel, aki azt mondta:
- Isten teremtette a világot.
- És ki teremtette a bűnt? — kérdeztem.
- Az Ördög — felelte.
- És ki teremtette az Ördögöt? — kérdeztem tovább, - Akkor egy kicsit zavarba
jött, és azt felelte:
- Természetesen az Isten teremtette az Ördögöt is...
Az Ördög teremtette a bűnt, de az Ördögöt az Isten teremtette, ..hát akkor ki az
Igazi bűnös; az Ördög, vagy az Isten? Egy dualista szemlélet mindig ilyen
zsákutcába vezet.
A tantra számára az Isten és az Ördög nem kettő. A tantra számára valójában
nincs semmi, ami gonosz, vagy ördögi lenne. Minden szent, minden isteni. És
úgy tűnik, hogy ez a helyes álláspont, ez hatol leginkább a dolgok mélyére, mert
ha van valami ezen a világon, ami nem szent, akkor az honnan származik, hogy
létezhet?
Így hát valójában csak két alternatíva létezik. Az egyik, hogy semmi sem szent
— ez az ateista szemlélete. Ez rendben van, ez sem dualista; ő semmit nem lát a
világban, ami szent lenne.
A másik, a tantra alternatívája: ő azt mondja, hogy minden szent. Ez sem
dualista.
A kettő között van azonban az úgynevezett „vallásos” ember, aki valójában nem
vallásos. Nem vallásos, de nem is ateista, mert állandó ellentmondásban van. Az
ő teológiája kibékíthetetlen ellentmondáson alapszik.


Ha van akár egyetlen sejt vagy egyetlen atom ezen a világon, ami nem szent,
akkor ettől az egész világ elveszti szentségét - mert hogy létezhetne akár egyetlen
atom is, ami nem szent, egy szent világban? Ugyan hogyan? Ahhoz, hogy valami
létezzen ezen a világon, az egész világ támogatására szüksége van. És ha a világ
egy ’eleme' nem szent, de az összes többi ’szent elem' támogatja őt — enélkül
nem létezhetne —,akkor mi a különbség?
Így tehát vagy az egész világ teljes egészében szent — vagy egyáltalán semmi
nem szent. A kettő között nincs középút.
A tantra azt mondja, hogy minden szent; ezért nehéz megértenünk. Ez a lehető
legmélyebb kettősség-nélküli álláspont, ha egyáltalán álláspontnak nevezhetjük.
De nem is nevezhetjük annak, mert minden álláspont' már eleve kettősséget
hordoz magában. A tantra nem áll szemben semmivel, tehát nem álláspont,
hanem az Egység érzete — az Egység megélése.



2013. március 1., péntek

Kállay Saunders - My Baby


kedvenc...  :)

Baricz Gergő - Némán Állni (dalszöveg)



Azt, mi engem hozzád köt én nem érzem, csak felfogom,
Megpróbáltam másképp, de tényleg, hidd el nem tudom.

Az idő lesz, mi szétmorzsol, mint sziklákat a szél,
Ez a dal, mikor mi hallgatunk úgyis örökre beszél...

Némán akarok állni, ha már ezt elmondtam Neked,
Megsüketülni gyorsan, ne halljam, mit tettem Veled.
Megvakulnék inkább, ne lássam könnyben a szemed,
Végül meghalnék, hogy visszaadjam újra az életed!

Tudom, a múltat jobbnak látod, és talán szebbnek a holnapot,
Valami mélyen legbelül itt bennem mégis elfogyott...

Az idő lesz, mi szétmorzsol, mint sziklákat a szél,
Ez a dal, mikor mi hallgatunk majd örökre beszél...

Némán akarok állni, ha már ezt elmondtam Neked,
Megsüketülni gyorsan, ne halljam, mit tettem Veled.
Megvakulnék inkább, ne lássam könnyben a szemed,
Végül meghalnék, hogy visszaadjam újra az életed. (x 2)