"Az élet örömteli. mert szép és attól szép, hogy szépnek éljük könnyeink..." (Alexander Kovats)
Vízcseppek vagyunk, jelentéktelen szürke kis parányok mind, mindannyian. Néha fent vagyunk, néha lesüllyedünk. Tenger az élet. Mindannyian keresünk mindig, keresünk egy másik vízcseppet a nagy, szörnyű óceánban. Néha megtaláljuk. Összesimulunk egy pillanatra, aztán jön egy hullám és felkap, vagy leránt a mélybe, és mi keresünk, keresünk újra tovább. /Wass Albert/
2012. április 28., szombat
2012. április 25., szerda
Guns N' Roses - Ne sírj
Beszélj hozzám gyengéden
Van valami a szemedben
Ne lógasd a fejed bánatodban,
És kérlek, ne sírj.
Tudom, hogy érzel,
Én is végigcsináltam már ezt
Valami most megváltozik benned,
De tudd:
Ne sírj ma éjjel
Még mindig szeretlek
Ne sírj ma este
Ne sírj
A mennyek föléd borulnak,
Kérlek ne sírj ma éjjel
Suttogj nekem
Sóhajts egyet
Adj egy csókot, mielőtt elbúcsúzol
Ne vedd olyan komolyan
És kérlek ne nehezítsd meg
Sokat fogok gondolni rád,
És az együtt töltött időre…Drága.
Ne sírj ma éjjel
Ne sírj ma éjjel
Ne sírj…
A mennyek föléd borulnak,
Kérlek ne sírj ma éjjel
Kérlek emlékezz- sose hazudtam neked
És emlékezz, hogy éreztem magam
A saját utadat kell mostantól járnod
De sikerülni fog, Édes.
Holnap már jobban érzed majd magad
A reggel könnyedén virrad majd.
És ne sírj ma éjjel
Ne sírj ma éjjel
Ne sírj ma éjjel
A mennyek föléd borulnak,
Kérlek ne sírj ma éjjel
Soha ne sírj
Ne sírj
Drágám, talán egy nap…
Ne sírj
Soha ne sírj
Ne sírj
Ma éjjel…
2012. április 22., vasárnap
Ágnes Vanilla: Születésnapodra (József Attila)
Még élünk, gyermekek vagyunk, s mégis látod, mindig haladunk
Az úton, mert menni kell még akkor is, ha maradni akarunk
Itt egy év, és ott egy újabb, de embertől ne várj újat
Korlátaikat hagyd nekik, te híd is vagy, és folyó is vagy
Rajtad mások átkelhetnek, ha akarnak, kinevethetnek
Szárnyad is van, repülni tudsz, így föléjük emelkedhetsz
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz
Föld lakói remeghetnek, hódolhatnak félelemnek
De te szilárd lábakon állj, s maradj meg mindig ilyennek
Vedd a napot ajándéknak, amit mások pazarolnak
Ne vedd magadra, ha semmibe vesznek, nekem mindig ajándék vagy
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz
Maradj mindig hű magadhoz, maradj hű adott szavadhoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, így juthatsz igaz áldáshoz
S, hogy tűzhajóm, kedvesem lettél, ne számold, hogy mennyit léptél
Nem azt ünneplem, mióta, hanem azt, hogy megszülettél
Az úton, mert menni kell még akkor is, ha maradni akarunk
Itt egy év, és ott egy újabb, de embertől ne várj újat
Korlátaikat hagyd nekik, te híd is vagy, és folyó is vagy
Rajtad mások átkelhetnek, ha akarnak, kinevethetnek
Szárnyad is van, repülni tudsz, így föléjük emelkedhetsz
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz
Föld lakói remeghetnek, hódolhatnak félelemnek
De te szilárd lábakon állj, s maradj meg mindig ilyennek
Vedd a napot ajándéknak, amit mások pazarolnak
Ne vedd magadra, ha semmibe vesznek, nekem mindig ajándék vagy
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz
Maradj mindig hű magadhoz, maradj hű adott szavadhoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, így juthatsz igaz áldáshoz
S, hogy tűzhajóm, kedvesem lettél, ne számold, hogy mennyit léptél
Nem azt ünneplem, mióta, hanem azt, hogy megszülettél
Radnóti Miklós: Bájoló
Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem vad
dörgedelemmel,
kékje lehervad
lenn a tavaknak
s tükre megárad,
jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged,
mossa az eső
össze szivünket.
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem vad
dörgedelemmel,
kékje lehervad
lenn a tavaknak
s tükre megárad,
jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged,
mossa az eső
össze szivünket.
Radnóti Miklós: Tétova óda
Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem mint a lét
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet ujra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, –
mit mondjak még? A tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagy más világ.
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal hűs tenyeredben.
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem mint a lét
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet ujra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, –
mit mondjak még? A tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagy más világ.
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal hűs tenyeredben.
Radnóti Miklós: Két karodban
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te
hallgatlak.
Két karodban átölelsz te
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te
hallgatlak.
Két karodban átölelsz te
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.
Wass Albert: Csak csendesen
Testvér, csak lábujjhegyen jer velem,
csak nagyon halkan, nagyon csendesen.
Amerre járunk,
ne rezzenjen egy kis levél se meg,
ma lelkem olyan mint a tó:
legkisebb rezzenéstől megremeg.
Gyere a templomunkba:
a bükkerdő ma vár,
a Csend harmóniája
ott megint a lelkünkbe talál.
Gyere velem...
csak szótlanul, csak csendesen,
csak csendesen...
csak nagyon halkan, nagyon csendesen.
Amerre járunk,
ne rezzenjen egy kis levél se meg,
ma lelkem olyan mint a tó:
legkisebb rezzenéstől megremeg.
Gyere a templomunkba:
a bükkerdő ma vár,
a Csend harmóniája
ott megint a lelkünkbe talál.
Gyere velem...
csak szótlanul, csak csendesen,
csak csendesen...
2012. április 20., péntek
És ha igen, miért nem?
Biztos nem mondok neked újat azzal, ha azt írom, a legnagyobb problémánk az életünkben, s ebből következik az összes többi: az örökös harc önmagunkkal. S ez a harc még csak nem is önmagunkért, hanem önmagunk ellen folyik. Miért van ez így, mikor nem kellene így lennie?
Egyetlen dolog van a Földön, ami nélkül nem tudunk élni, s ez a szeretet, hiszen szeretet-lények vagyunk. Olyan ez számunkra, mint a levegő- Levegő nélkül megfulladunk, szeretet nélkül elszáradunk. S éppen ezért sokmindenre képesek vagyunk a szeretetért. Sőt. Mindenre képesek vagyunk.
Attól, hogy még a végtelenen is túl megpróbálsz alkalmazkodni, erődön felül mindig mindenkinek megfelelni, mindig mindenki számára külön ügyelet vagy –még nem fognak szeretni. Csak te égsz el, s mégis ott állsz üres kézzel. Csak egy eszköz vagy, amit bármikor bárki elővehet, használhat, s ha már nincs rá szükség, szépen visszarak a sufniba. Csak szükséglet maradsz, aminek semmi köze a szeretethez.
Ha őszinte érzésekre vágysz, önmagad kell őszintén adnod. Olyannak, amilyen vagy, amilyen most vagy, mindig minden pillanatban olyannak, amilyen vagy. Ezzel tartozol önmagadnak, mert nem másokért élsz, nem másokért vagy itt. Ha igent érzel a lelked mélyén, mondj igent, ha nemet, akkor mondj nemet. De ezt valahogy fordítva csináljuk.
Csak gondolj bele, hányszor mondtál nemet, amikor szíved szerint igent mondtál volna és fordítva? S tudtad-e, hogy mikor miért mondod, amit éppen mondasz? Vagy reflexszerűen jött az egész, s utána ostoroztad magad: na, most rontottam el mindent!
Hányszor mondod azt: igen! S közben forr benned a düh, meg tudnád fojtani a másikat, legszívesebben elmenekülnél. S mégsem teszed. Miért nem teszed? Miért mondasz igent arra, amivel önmagadat bántod? Ha már nagyon nincs választási lehetőséged, mert azért ilyen is van (munkahelyet sem válthatsz naponta, míg megtalálod az ideális főnököt) keresd meg azt, amiért jó neked amire igent mondtál. Mit hoz neked? Mert valamit biztos hoz a dühön kívül is. Keresd meg mindig azt az akár pici pozitív elemet is, ami az igen mellett döntött. S akkor nem háborog többé a lelked. Van időd a változtatásra, s nem kimerülten kerülsz egyik helyzetből a másikba. Azt gondolod, nemet mondani nehéz. Nem igaz. Én is azt hittem, de ma már tudom, ez csak önáltatás. Magunknak sem merjük bevallani, hogy félünk megtagadni valamit, mert azt hisszük akkor magányosak leszünk, elveszítjük a kapcsolatainkat, nem becsülnek, és még sorolhatnám. Éppen fordítva van. Azok az értékes emberi kapcsolatok, amelyben tisztelik a nem-jeidet, s nem várják el, hogy akkor is bólogass, ha nem akarsz.
Hányszor mondasz nemet, mikor a lelked belül ujjong: igen, igen, igen! Aztán gyorsan meg is győzöd magad: á, azt nem lehet! Tudod, hogy rossz úton jársz, tudod, hogy más irányba kellene indulnod, s már a gondolattól felszabadulsz! Szárnyalni tudnál! Miért hűtöd le magad? Miért nem teszed? Miért jobb neked nap, mint nap megalkudnod? Miért jobb, ha folytonos feszültségben élsz? Ne hidd, hogy a másik nem érez rá a kényszer-igenekre. Ne hidd, hogy nem érzi, lélekben messze jársz. Akkor minek ez a játék? Kinek jó?
Hányszor mondanál igent barátságokban, szerelmekben, s ezeket az igeneket ezerszer is meggondolod. Mert mi lesz, ha visszaélnek veled? Mi lesz, ha csalódsz? Tudod, az élet olyan, mint az aranymosás. Sok kavicsot kell végigtapogatni, míg rátalálsz az aranyra. De ha megtaláltad, akkor az hatalmas érték. Megéri hát keresni.
Ha megtaláltad, ne dobd el!
S végül a nagy kérdés, nemet, vagy igent mondasz-e az életre? Mert az életben minden benne van: öröm és bánat, szeretet és szeretetnélküliség, boldogság és boldogtalanság, hegy és völgy, ősz és tavasz. Egyenes, nyílt út és zsákutca, tévedések és felfedezések. Olyan, mint a hullámzó tenger. Hol fent vagy, hol lent. Hozzánk tartozik mindkettő. Ez adja meg a szépségét.
Engem vonz ez a szépség. Még ha olykor fájdalmas is.
Én igent mondok.
És te?
Zsóka
Egyetlen dolog van a Földön, ami nélkül nem tudunk élni, s ez a szeretet, hiszen szeretet-lények vagyunk. Olyan ez számunkra, mint a levegő- Levegő nélkül megfulladunk, szeretet nélkül elszáradunk. S éppen ezért sokmindenre képesek vagyunk a szeretetért. Sőt. Mindenre képesek vagyunk.
Attól, hogy még a végtelenen is túl megpróbálsz alkalmazkodni, erődön felül mindig mindenkinek megfelelni, mindig mindenki számára külön ügyelet vagy –még nem fognak szeretni. Csak te égsz el, s mégis ott állsz üres kézzel. Csak egy eszköz vagy, amit bármikor bárki elővehet, használhat, s ha már nincs rá szükség, szépen visszarak a sufniba. Csak szükséglet maradsz, aminek semmi köze a szeretethez.
Ha őszinte érzésekre vágysz, önmagad kell őszintén adnod. Olyannak, amilyen vagy, amilyen most vagy, mindig minden pillanatban olyannak, amilyen vagy. Ezzel tartozol önmagadnak, mert nem másokért élsz, nem másokért vagy itt. Ha igent érzel a lelked mélyén, mondj igent, ha nemet, akkor mondj nemet. De ezt valahogy fordítva csináljuk.
Csak gondolj bele, hányszor mondtál nemet, amikor szíved szerint igent mondtál volna és fordítva? S tudtad-e, hogy mikor miért mondod, amit éppen mondasz? Vagy reflexszerűen jött az egész, s utána ostoroztad magad: na, most rontottam el mindent!
Hányszor mondod azt: igen! S közben forr benned a düh, meg tudnád fojtani a másikat, legszívesebben elmenekülnél. S mégsem teszed. Miért nem teszed? Miért mondasz igent arra, amivel önmagadat bántod? Ha már nagyon nincs választási lehetőséged, mert azért ilyen is van (munkahelyet sem válthatsz naponta, míg megtalálod az ideális főnököt) keresd meg azt, amiért jó neked amire igent mondtál. Mit hoz neked? Mert valamit biztos hoz a dühön kívül is. Keresd meg mindig azt az akár pici pozitív elemet is, ami az igen mellett döntött. S akkor nem háborog többé a lelked. Van időd a változtatásra, s nem kimerülten kerülsz egyik helyzetből a másikba. Azt gondolod, nemet mondani nehéz. Nem igaz. Én is azt hittem, de ma már tudom, ez csak önáltatás. Magunknak sem merjük bevallani, hogy félünk megtagadni valamit, mert azt hisszük akkor magányosak leszünk, elveszítjük a kapcsolatainkat, nem becsülnek, és még sorolhatnám. Éppen fordítva van. Azok az értékes emberi kapcsolatok, amelyben tisztelik a nem-jeidet, s nem várják el, hogy akkor is bólogass, ha nem akarsz.
Hányszor mondasz nemet, mikor a lelked belül ujjong: igen, igen, igen! Aztán gyorsan meg is győzöd magad: á, azt nem lehet! Tudod, hogy rossz úton jársz, tudod, hogy más irányba kellene indulnod, s már a gondolattól felszabadulsz! Szárnyalni tudnál! Miért hűtöd le magad? Miért nem teszed? Miért jobb neked nap, mint nap megalkudnod? Miért jobb, ha folytonos feszültségben élsz? Ne hidd, hogy a másik nem érez rá a kényszer-igenekre. Ne hidd, hogy nem érzi, lélekben messze jársz. Akkor minek ez a játék? Kinek jó?
Hányszor mondanál igent barátságokban, szerelmekben, s ezeket az igeneket ezerszer is meggondolod. Mert mi lesz, ha visszaélnek veled? Mi lesz, ha csalódsz? Tudod, az élet olyan, mint az aranymosás. Sok kavicsot kell végigtapogatni, míg rátalálsz az aranyra. De ha megtaláltad, akkor az hatalmas érték. Megéri hát keresni.
Ha megtaláltad, ne dobd el!
S végül a nagy kérdés, nemet, vagy igent mondasz-e az életre? Mert az életben minden benne van: öröm és bánat, szeretet és szeretetnélküliség, boldogság és boldogtalanság, hegy és völgy, ősz és tavasz. Egyenes, nyílt út és zsákutca, tévedések és felfedezések. Olyan, mint a hullámzó tenger. Hol fent vagy, hol lent. Hozzánk tartozik mindkettő. Ez adja meg a szépségét.
Engem vonz ez a szépség. Még ha olykor fájdalmas is.
Én igent mondok.
És te?
Zsóka
Micimackó : Reggeli torna :)
Kisfiam egykori kedvence... annyiszor, de annyiszor eltornázta Micimackóval :))
2012. április 19., csütörtök
A gyermekek nevelése
"A
szülők, a tanárok, a papok és az egész társadalom mind-mind különféle
rétegekkel burkoljákü be a gyerekeket, ahogy idomítják őket. Rájuk
aggatnak például egy vallásos ideológiát. A gyerek ezt sem választja meg
magának. Pedig ha valakire olyat kényszerítenek, amit nem ő választ,
akkor azzal megnyomorítják, tönkreteszik az intelligenciáját. Ha nem
adják meg neki az esélyt, hogy választhasson, akkor nem engedik neki,
hogy intelligensen éljen. Ezzel csupán azt érik el, hogy gépiesen
cselekedjen. Keresztény lesz ugyan, de nem a saját döntése alapján. És
ugyan mit jelent kereszténynek lenni, ha az egész nem a saját
felismeréseiden, a saját megértéseden alapul?"
"Én
azt mondom, egyetlen vallásosság létezik, és annak semmi köze nincs a
Bibliához, a Védákhoz vagy a Gítához! Csak egy szeretni valóban képes
szív és intelligencia kell hozzá. Másra nem, csak tudatosságra és
meditativitásra van szükség. De ezt az egyházak persze nem fogadják el,
és emiatt a szülők, akik egy bizonyos csoporthoz, nemzethez, egyházhoz,
felekezethez tartoznak, kötelességüknek érzik, hogy saját ideáikat a
gyerekeikre is ráerőltessék. A különös az, hogy a gyerekek mindig
intelligensebbek, mint a szüleik, hiszen a szülők a múlthoz tartoznak, a
gyerekek viszont a jövőhöz. A szülőket már beidomították, őket már
bebugyolálták mindenféle eszmével és meggyőződéssel. Az ő tükreiket
olyan sok por borítja már, hogy azok nem tükröznek vissza semmit. Ők már
teljesen vakok.
Csak
egy vak ember lehet hindu, mohamedán, dzsaina vagy keresztény. Aki lát,
az egyszerűen csak vallásos. Nem jár templomba vagy mecsetbe, nem
imádkozik ostoba festményekhez. Az a sok isten, meg az a rengeteg
babona! Ezeket mind a szülők hordozzák magukban. Amikor a gyermek
megszületik, teljesen érintetlen, tiszta, nincs még ráaggatva semmi. Ez a
szépsége: a tükrét még semmilyen por nem homályosítja el, így sokkal
tisztábban lát."
OSHO
2012. április 15., vasárnap
2012. április 14., szombat
Juhász Gyula: Szerelem?
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.
Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.
Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven símogat,
Mint márciusi szél a sírokat!
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.
Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.
Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven símogat,
Mint márciusi szél a sírokat!
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!
Minden pillanatodat a véletlenek határozzák meg, de a kisebb-nagyobb
zökkenők ellenére, a cselekedeteidet te irányítod. S noha a feléd tartó
eseményekről nem dönthetsz - a vihar magával sodor, ha akarod, ha nem -,
az átélt élményeidről igen.
Nem számít, mit gondol rólad a világ: állj be a fénybe, és élvezd a ragyogást.
(A. J. Christian)
* * *
Nem számít, mit gondol rólad a világ: állj be a fénybe, és élvezd a ragyogást.
(A. J. Christian)
A.J. Christian
"Hogy többé ne uralkodjanak rajtad az indulataid, fel kell
ismerned, hogy a feszültség nem más, mint energia (ugyanaz, amelyből a
nyugalom is áll). Akkor lesz a nyugalomból feszültség, ha megtagadsz,
elnyomsz, elfojtasz önmagadban valamit. Az anyagi életed folyamán az
érzelmeid meghatározóbbak gondolataidnál." ~ A. J. Christian (Mit
keresett Isten a nappalimban?)
Paulo Coelho - A dolgok, amelyeket megtanultam az élettől
Hogy nem számít, mennyire jó valaki, mindenképpen fájdalmat okoz neked olykor. És ezért meg kell bocsátanod neki.
Hogy évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához.
Hogy nem kell megváltoztatnunk barátainkat, ha megértjük, hogy a barátok változnak.
Hogy a körülmények és a környezet hatnak ránk, de magunkért csakis mi vagyunk felelősek.
Hogy vagy Te tartod ellenőrzés alatt a tetteidet, vagy azok fognak Téged.
Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel.
Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel.
Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki.
Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni.
Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével.
Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné.
Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak.
Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.
Talán Isten úgy akarja, hogy találkozzunk sok nem hozzánk illő emberrel, mielőtt találkozunk az igazival. Így mikor végre találkozunk vele, tudunk majd hálásak lenni ezért az adományért.
Amikor a boldogság kapuja bezáródik, egy másik kinyílik, de sokszor olyan hosszan nézzük a zárt kaput, hogy nem vesszük észre a számunkra kinyitott kaput.
A legjobb fajta barát az, akivel sétálgathatsz vagy beülhetsz egy kapualjba, anélkül, hogy egy szót is váltanátok, és amikor elváltok, úgy érzed, hogy ez volt életed legjobb beszélgetése.
Igaz, hogy nem tudjuk igazán, mink van, amíg el nem veszítjük, de az is igaz, hogy nem tudjuk, mi az, ami hiányzik, amíg nem birtokoljuk.
Egyetlen perc kell, hogy megsértsünk valakit, egy óra, hogy megkedveljen minket, egy nap, hogy megszeressük, de egy egész élet, hogy elfelejtsük.
Ne a külsőségekre adj, becsapnak.
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot. Találd meg azt, akitől a szíved mosolyogni fog!
Vannak olyan pillanatok az életben, hogy annyira nagyon hiányzik neked valaki, hogy szeretnéd kiszakítani az álmaidból a valóságba, hogy megölelhesd.
Álmodj, amit csak akarsz; menj, ahova szeretnél; légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van és csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Kaphatsz elég boldogságot, hogy kedvessé tegyen, elég nehézséget, hogy erőssé tegyen, elég fájdalmat, hogy emberivé tegyen, elég reményt, hogy boldog lehess.
Képzeld magad mindig a másik helyébe. Ha szűkösen érzed magad a bőrében, valószínűleg neki is szűk. A legboldogabb embereknek nem szükségszerűen van mindenből a legjobb: csak mindenből a legjobbat hozzák ki, amivel életük során találkoznak.
A boldogság csalóka azoknak, akik sírnak, azoknak, akik fájdalmat okoznak, azoknak, akik már megélték. Csak így lehet igazán megbecsülni az embereket, akik életünk részei voltak.
A szerelem egy mosollyal kezdődik, egy csókkal nő, és egy teával végződik.
A legjobb jövő az elfelejtett múlton alapszik. Nem élhetsz jól, ha előbb nem felejted el a múlt csődjeit és fájdalmait.
Amikor megszülettél, sírtál, és mindenki körülötted mosolygott.
Éld úgy az életed, hogy mikor meghalsz, te legyél az egyetlen, aki mosolyog, és mindenki körülötted sírjon.
Hogy évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához.
Hogy nem kell megváltoztatnunk barátainkat, ha megértjük, hogy a barátok változnak.
Hogy a körülmények és a környezet hatnak ránk, de magunkért csakis mi vagyunk felelősek.
Hogy vagy Te tartod ellenőrzés alatt a tetteidet, vagy azok fognak Téged.
Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel.
Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel.
Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki.
Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni.
Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével.
Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné.
Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak.
Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.
Talán Isten úgy akarja, hogy találkozzunk sok nem hozzánk illő emberrel, mielőtt találkozunk az igazival. Így mikor végre találkozunk vele, tudunk majd hálásak lenni ezért az adományért.
Amikor a boldogság kapuja bezáródik, egy másik kinyílik, de sokszor olyan hosszan nézzük a zárt kaput, hogy nem vesszük észre a számunkra kinyitott kaput.
A legjobb fajta barát az, akivel sétálgathatsz vagy beülhetsz egy kapualjba, anélkül, hogy egy szót is váltanátok, és amikor elváltok, úgy érzed, hogy ez volt életed legjobb beszélgetése.
Igaz, hogy nem tudjuk igazán, mink van, amíg el nem veszítjük, de az is igaz, hogy nem tudjuk, mi az, ami hiányzik, amíg nem birtokoljuk.
Egyetlen perc kell, hogy megsértsünk valakit, egy óra, hogy megkedveljen minket, egy nap, hogy megszeressük, de egy egész élet, hogy elfelejtsük.
Ne a külsőségekre adj, becsapnak.
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot. Találd meg azt, akitől a szíved mosolyogni fog!
Vannak olyan pillanatok az életben, hogy annyira nagyon hiányzik neked valaki, hogy szeretnéd kiszakítani az álmaidból a valóságba, hogy megölelhesd.
Álmodj, amit csak akarsz; menj, ahova szeretnél; légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van és csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Kaphatsz elég boldogságot, hogy kedvessé tegyen, elég nehézséget, hogy erőssé tegyen, elég fájdalmat, hogy emberivé tegyen, elég reményt, hogy boldog lehess.
Képzeld magad mindig a másik helyébe. Ha szűkösen érzed magad a bőrében, valószínűleg neki is szűk. A legboldogabb embereknek nem szükségszerűen van mindenből a legjobb: csak mindenből a legjobbat hozzák ki, amivel életük során találkoznak.
A boldogság csalóka azoknak, akik sírnak, azoknak, akik fájdalmat okoznak, azoknak, akik már megélték. Csak így lehet igazán megbecsülni az embereket, akik életünk részei voltak.
A szerelem egy mosollyal kezdődik, egy csókkal nő, és egy teával végződik.
A legjobb jövő az elfelejtett múlton alapszik. Nem élhetsz jól, ha előbb nem felejted el a múlt csődjeit és fájdalmait.
Amikor megszülettél, sírtál, és mindenki körülötted mosolygott.
Éld úgy az életed, hogy mikor meghalsz, te legyél az egyetlen, aki mosolyog, és mindenki körülötted sírjon.
2012. április 8., vasárnap
gondolat
nem az számít, hogy hová döngöl a világ. nem a mocsár íze a szádban... az számít, ahogy ránézel a felröppenő madárra. az, ahogy lelked véle szállni kész, dalolni a villanydróton, elképzelni onnan a világot és megszolgálni, túlélni minnapjait. ha képes vagy minderre, máris kész vagy, hogy igazán boldog légy. mert mindannyian apró pici madárkák vagyunk, csak a szárnyakért tennünk kell kicsit... (Alexander Kovats)
annak hagy
egy felnőttnek látszó
világban, felnőttnek
kell látszani...
felnőttként félni és
semmit sem remélni.
(minden veszteség
kiszámítható)
én tudom. nálam jobban
senki más: titkon
gyermek vagy.
én az egyetlen ki érzi
és őrizve csodáját
annak hagy...
(Alexander Kovats)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)