2011. december 31., szombat

BUÉK

Ha egy szép élet vágyát őrzöd,
A múlttal nem szabad törődnöd,
S mindig úgy tégy, ha veszteség ér,
Mint hogyha újjászülten élnél.
Mit akar? - kérd meg minden naptól.
És minden nap felel majd akkor:
Tetteidnek tudjál örülni,
Más tetteit tudd megbecsülni;
Főként ne gyűlölj egy embert se,
S a többit hagyd az Úristenre!

 /Johann Wolfgang von Goethe/

Wass Albert: Te és a Világ - Vágy és öröm . . .


Minden vágyadnak eleget tenni: ez az emberi élet legnagyobb művészete. Akinek sikerül, az boldog. Ehhez azonban fontos, hogy kevés vágyad legyen.

A vágy az emberi lélek növényzete. Gyökere van, szára, és csúcsán időnként kivirágzik az öröm. Minden gyökérnek az a célja, hogy virágot hozzon. Azonban a jó kertész gondosan ügyel kertjének növényzetére. Csak olyan növényt enged meghonosulni benne, melynek virágai szépek és illatosak. Vagy melyek kellemes ízű gyümölcsöket teremnek. Dudvát, gyomot nem tűr meg maga körül. Olyan növények gyökerét sem ülteti el, melyek fejlődéséhez a kert fekvése és éghajlata nem alkalmas. Melyeknek kivirágzásához esélye nem lehet. Így tesz az okos és jó kertész.

Légy tehát okos és jó kertésze a lelkednek.

Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a búzavirágnak. Az erdő csöndjének. Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van.

Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

"Úton"



A legigazabb . . .





Nem gondolkodni,
érzéseidre hagyatkozni
sokszor a legnehezebb,
pedig az egyetlen igaz dolog,
mit tehetsz.
 
/Elaine/

2011. december 30., péntek

Csillagom



Csillag született;
leszállt a földre,
hogy az úton
- mit néki szánt az ég -
elszántan elinduljon.
Hosszú volt és rögös,
de telis-teli csodával
- földi csillogással -
s az élet adta
jó és rossz
fáradhatatlan harcával.

Vajon szép volt?
- a választ elvitte magával.
Hazament.
Csillagok közt újra fent
élettel telve
fényesebben ragyog
mint valaha,
mert Ő már tud valamit,
mit mi itt lent
nem tudhatunk meg soha.

/Elaine/

Elvárások . . . (?)

Csak akkor érezheted úgy, hogy becsaptak, ha elvársz valamit. Elvárások híján csalódásoktól sem kell tartanod. Minél kevesebbet vársz, annál szabadabb lehetsz, s annál kevésbé az idő rabja. Miért? Mert elfogadod azt, ami van. Az elfogadás felszabadít.  /Scott Shaw/

Jogos Tulajdonod

kiszolgáltatod magad az életnek
holott az élet a szolga...
hisz térdepelve és tálcán kínál
mert ez az ő törvényes dolga

hűtlen hozzád, olykor előfordul
kitörve sorából néha rád mordul
de tudja jól, hogy belőled él, így
minden nap egy új reményt ígér

pedig párjai vagytok egymásnak
hiszen egyetlen jogos tulajdonod,
vigyázd formáld tápláld szeresd
éld és meglátod uralhatod... 





 /Alexander Kovats/

Felhőt rajzolt egy lapra Gréti




Felhőt rajzolt egy lapra Gréti,
én kérdeztem, hát hol a Nap?
S mutatta, mert ő tényleg érti,
hogy ott vannak a sugarak.

Kis vállával még meg is lökött,
közelebbről, nézzem jobban,
ott a sötétkék felhő mögött,
ott a Nap és lángra lobban.

Én nem láttam és mérges lettem,
rajzoltam neki egy Napot
és néztük csöndben mind a ketten,
majd Gréti csak fölkacagott,

kék festéket öntött a Napra -
felhőt (mindent elbújtatott),
olyan volt, mint az első rajza
s én láttam - láttam a Napot!


/Budai Zolka/

My Boy


2011. december 29., csütörtök

Szavak nélkül




Szavak nélkül
ott a padon a semmi
közepén
ültünk egymás mellett
Te meg Én
egymás karjaiba'
simogatott a szél
játszott velünk...
s dúdolta
mindkettőnk fülébe súgta
ugyanazt a dallamot
- szeretlek én. 

/Elaine/

Wass Albert: Karácsonyi versek II.


Elindul újra a mese!
Fényt porzik gyémánt szekere!
Minden csillag egy kereke!
Ezeregy angyal száll vele!
Jön, emberek, jön, jön az égből
Isten szekerén a mese! 

Karácsony készűl, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek ujra gyermekek
hogy emberek lehessetek! 

Vigyázzatok! Ez a mese
már nem is egészen mese.
Belőle az Isten szeme
tekint a földre lefele.
Vigyázzatok hát emberek,
Titeket keres a szeme! 

Olyan jó néha angyalt lesni
s angyalt lesve a csillagok közt
Isten szekerét megkeresni.
Ünneplőben elébe menni,
mesék tavában megferedni
s mesék tavában mélyen, mélyen
ezt a világot elfeledni. 

Mert rút a világ, fekete.
Vak gyűlölettől fekete.
Vak, mint az emberek szeme:
az égig sem látnak vele.
Pedig az égből lefele
porzik már Isten szekere! 

Minden csillag egy kereke,
ezeregy angyal száll vele,
az Isten maga száll vele
és csillagtükröt nyujt felénk,
mesetükröt, a keze. 

Szent tükrébe végre egyszer
Pillantsatok tiszta szemmel,
tiszta szemmel, Istenszemmel
milyen szép is minden ember!
Minden ember szépségtenger
s mint a tenger csillagszemmel
telve vagytok szeretettel…! 

Tagadjátok…? Restellitek…?
Elfordulnak fejeitek…?
Megvakultak szemeitek…?
Szépségteket, jóságtokat
nem érzitek, nem hiszitek…?
Csillaggyertyák fénye mellett
Isten elé nem viszitek…? 

Akkor bizony rútak vagytok,
szegények és vakok vagytok,
ha szépek lenni nem akartok.
De még így is, szegényen is,
rútan, vakon, mégis, mégis
Isten gyermekei vagytok! 

Rátok süti fényes szemét,
elindítja fényszekerét,
jó emberek játékszerét.
Milyen kár, hogy áldó kezét
nem érzitek, nem nézitek
s nem hiszitek már a mesét. 

A rút világnak gondja van,
minden embernek gondja van,
a sok angyalnak mind gondja van
s az Istennek is gondja van,
mert mindenekre gondja van.
S így múlik el a szép s a jó
az ember mellől, nyomtalan.

1946

Nem vagy egyedül





Eltelt egy újabb nap
és én csak töprengek,
hogy lehet az,
hogy már nem vagy velem?
Sohasem búcsúztál el;
valaki mondja hát meg,
miért kellett elmenned,
világomat így kihűtened?

Mindennap azt kérdem:

hogy tűnhet el a szerelem?
S valaki azt súgja:
nem vagy egyedül! Nem!
Mert itt vagyok Veled;
hiába a távolság,
itt vagyok Benned!
Nem vagy egyedül! Nem!

Lehetünk egymástól messze,

de szívembe zártalak örökre
hidd el...
nem vagy egyedül! Nem!

Egy éjjel hallani véltem

kiáltásod Értem,
hogy menjek s öleljelek.
Imára kulcsoltad kezed.

Kérlek ne add fel,

gondjaid add nekem
s hadd, hogy vezesselek!
Add! Add hát két kezed
s miénk lesz a világ,
az örökkévalóság,
csak súgd, hogy szeretsz
  s én itt vagyok Veled!

Itt vagyok reggel s este

a nap minden percébe'
nem vagy egyedül! Nem!
Itt vagyok Veled!

Együtt... Veled...

(átírt fordítás)

Emlékezve...



"Itt leszel Velem drága Anyukám;
erőt veszek magamon, még ha fáj is
ígérem gondolok Rád."

ELVIS


Karácsony alkalmából...



S azóta minden esztendőnek a vége felé az Úristen emlékeztetni akarja az embereket arra, hogy a gonoszság útja hova vezet, s ezért ősszel a napok rövidülni kezdenek, a sötétség minden este korábban szakad alá, és minden reggel későbben távozik, hideg támad, és befagynak a vizek, s a sötétség uralma lassan elkezdi megfojtani a világot. Mi, emberek pedig megijedünk, s eszünkbe jut mindaz a sok rossz, amit elkövettünk az esztendő alatt, és amikor eljön a legrövidebb nap, és a Világosság angyala alászáll közénk jóságot keresni, egyszerre mind meggyújtjuk a karácsonyfák gyertyáit, hogy az Úristen, ha alátekint, fényt lásson a földön, s megbocsássa a bennünk lévő jó miatt a bennük lévő rosszat. /Wass Albert/

Ady Endre: Karácsony




Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumban
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszú sorba'
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
-- Úgy mint régen --
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.

Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget.
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra.