2013. augusztus 25., vasárnap

"A félelem nyomorékká tesz, megbénít: poklot teremt."

Elfojtani valamit bűn: megbénítja a lelket. Több figyelmet biztosít a félelemnek, mint a szeretetnek, és pontosan ez a bűn.

Több figyelmet fordítani a félelemre: bűn; több figyelmet fordítani a szeretetre: erény. És sose feledj több figyelmet fordítani a szeretetre, mert a szereteten keresztül juthatsz fel az élet legmagasabb csúcsaira, egészen Istenhez. A félelem révén nem lehet fejlődni.                 A félelem nyomorékká tesz, megbénít: poklot teremt.
Minden megbénult ember - pszichológiailag, spirituálisan megbénult ember - a pokolban éli az életét. És azt hogyan teremti meg? A titok abban rejlik, hogy félelemben él; csak akkor tesz meg bizonyos dolgokat, ha nem jár félelemmel, viszont így nem sok minden marad, amit érdemes megtenni. Minden, amit érdemes megtenni, félelmekkel van körülvéve. Ha szerelmes leszel, ott a félelem, mert megeshet, hogy visszautasítanak. A félelem azt mondja: "Ne ess szerelembe, akkor senki sem fog visszautasítani." Ez igaz - ha nem esel szerelembe, soha, senki nem fog visszautasítani -, de akkor egy szeretettelen létezésben lesz részed, ami sokkal rosszabb, mint a visszautasítás. És ha valaki visszautasít, akkor majd elfogad valaki más. Azok, akik a félelmek szerint élnek, a legtöbb gondot arra fordítják, hogy ne kövessenek el hibákat. Nem is követnek el hibákat, de mást sem tesznek; üres az életük. Nem adnak hozzá semmit a létezéshez. Jönnek, léteznek - vagy inkább vegetálnak -, azután meghalnak.

Osho

"Ha képes vagy semmit tenni, az a legjobb."

Ha képes vagy semmit tenni, az a legjobb.

Nagy bátorságra van szükséged ahhoz, hogy semmit tegyél. A cselekvéshez nincs szükség nagy bátorságra, mert az elme cselekvő. Az ego folyton valami tennivaló után sóvárog - akár világi, akár túlvilági dolgot, de az ego mindig tenni akar valamit. Ha teszel valamit, az ego tökéletesen jól érzi magát, egészséges, mozgásban van, örömét leli saját magában.
A semmi a legbonyolultabb dolog a világon, és ha képes vagy azt tenni, az a legjobb. Maga az idea, hogy tennünk kell valamit, már alapjaiban rossz. Lennünk kell, nem cselekednünk. Én éppen azt javaslom az embereknek, hogy azért cselekedjenek, hogy ráébredjenek a cselekvés haszontalanságára, hogy egy napon puszta fáradtságból leroskadjanak a földre, és azt mondják: "Most már elég! Nem akarunk csinálni semmit." És akkor kezdődik az igazi munka.
Az igazi munka a puszta létezés, mert mindent, amire szükséged van, már megkap tál, és minden, ami lehetsz, már vagy. Még nem tudod - ez igaz. Tehát mindössze arra van szükség, hogy olyan csendes térben legyél, hogy elmerülhess magadban, és láthasd, mi vagy.

Osho

Cipő emlékére - gránit







gránit

elmentél, és itt
maradt egy nemzet
távozásoddal
egy országrész elesett
talpunk alatt
szűkebb lett a haza
most még inkább
rettegünk: győzünk-e
valaha
mert országot adtál
hazát, szerelmet
bujdosó magyarnak
kenyeret, kegyelmet
vándornak utat
szomjasnak kutat
reményt mely előremutat
esperesek, bíborosok
köpenyetek méltó
szemfedél lenne
kiből az Élet szólt
már haza menne
csak a test halandó
dalaid messze szállnak
harcban vesztél el
arccal a halálnak
lelked Cipő, dalaidból
most nagyon fáj
nagy a mi veszteségünk,
mert Nagy voltál
és maradsz a magyarnak
szíve, lelke
nőknek, férfiaknak
dalban szerelme.

2013.03.11.

(Alexander Kovats)

2013. augusztus 17., szombat

Lara Fabian - Immortelle - Halhatatlan (magyarul)


Ha elvesznék az égen
S nem maradna, csupán egyetlen szárnyam
Te volnál az

Ha romjaim közül kéne előkúsznom
S nem vezetne, csak egy ragyogó fonál
Te volnál az

Ha az istenek elfelednének
S egy szigetre vetnének le
Te ott lennél

Még ha oly feleslegesen is
Állna előttem az utolsó küszöb,
Én rálépnék az útra

Örökkévaló, halhatatlan
Enyém ez az érzés önmaga
Ki túléli majd mindezt a fájdalmat
Meghalnék érted

Örökkévaló, halhatatlan
Leszakítottam az ég egy darabját
Mi nem űzte ki magából az örökkévalóságot
Meghalnék érted

Ha a szavak nyomot hagynak
Megjelölöm a bőröm
Mindazzal, amit nem mondtunk ki

Hogy semmi se törölhessen el téged
Megtartom a fájdalmat
Még ha semmi más sem marad

Hiába mondják majd szép szavakkal
Hogy a semmi semmit nem ér,
Ez a semmi mégis mind enyém

Mit érnék azzal
Hogy megtalálom a végzetem
Ha az nem hozzád vezet?

Örökkévaló, halhatatlan
Enyém ez az érzés önmaga
Ki túléli majd mindezt a fájdalmat
Meghalnék érted

Örökkévaló, halhatatlan
Leszakítottam az ég egy darabját
Mi nem űzte ki magából az örökkévalóságot
Meghalnék érted

Meghalnék érted...

Örökkévaló, halhatatlan
Enyém ez az érzés önmaga
Ki túléli majd mindezt a fájdalmat
Meghalnék érted

Örökkévaló, halhatatlan
Leszakítottam az ég egy darabját
Mi nem űzte ki magából az örökkévalóságot
Meghalnék érted

(Fordította: Alexa)

Lara Fabian

http://www.youtube.com/watch?v=zQyn9AfX7q0&list=RD4099_BOsxIt6w

2013. augusztus 15., csütörtök

Lara Fabian You And I


Lara Fabian - Adagio (English-Italian)


"egy szív" ...

Nem csak a madárnak van fészke. A léleknek is. Van egy fészek, ahol a lélek ugyanígy otthon lehet. Ahonnan szárnyra kelhet, és ahová visszatérhet. Ahol figyelmet kap, szeretetet, törődést. És nyugalmat. Egy ölelő érzést. Otthont. Ahol a szárnyaló lélek biztonságban lehet, ahol új erőt kaphat. A további szárnyaláshoz. Igen, van ilyen fészek. Egy szív. Az Ő szíve.

Csitáry-Hock Tamás

2013. augusztus 11., vasárnap

az érintésről...

Kate Ogg szorongva várakozott nőgyógyásza wollongongi rendelőjében. A 29 éves ausztrál asszony mesterséges megtermékenyítéssel létrehozott ikergyermekeinek csak 14 hét múlva kellett volna világra jönniük, de ő fájdalmas összehúzódásokat érzett a méhében. A férjével, Daviddel évek óta próbálkoztak, hogy gyermekük legyen, és Kate a nőgyógyász vizsgálata után döbbent csak rá, milyen nagy veszélybe került az álmuk. A méhszáj már két centiméternyire kitágult. Azonnal kórházba kellett mennie.

Kate egy hétig pihent kórházi ágyában, de a terhesség 27. hetében az összehúzódások ismét felerősödtek. Másnap reggelre a méhszáj 6,5 centiméteresre tágult, s nem lehetett visszatartani a babákat. David Brisbane-ben volt, üzleti úton, így Kate egyedül hozott döntést: elutasította a császármetszést, hogy természetes módon szülhesse meg az ikreit. A vajúdás még akár egy napig is elhúzódhatott, és minden eltelt óra javíthatta koraszülött gyermekei túlélési esélyeit.

Amikor betolták a szülőszobába – ekkor már David is mellette volt, s fogta a kezét –, a 14 orvos, ápoló, szülésznő és gyermekorvos alkotta csapat két újraélesztő-kocsit is beállított a terembe. Végül aztán megszületett az első baba, egy kisfiú. Kate csak egy pillanatig látta az újszülött ernyedt, sápadt testét, s mivel nem tudta, hogyan kell kinéznie egy ennyire korán világra jött csecsemőnek, nem is aggódott.
Miközben a csapat egyik fele sietve csövet juttatott a kicsi tüdejébe, hogy segítsék a légzését, és gyógyszereket adtak be neki, amelyekkel felgyorsíthatták tüdeje fejlődését, Kate megszülte Emilyt is. A kislány azonnal felsírt, és Kate csak ekkor jött rá, hogy valami baj lehet a még mindig néma kisfiúval, akinek a Jamie nevet adták.
Emilyn csak rutinvizsgálatokat kellett végezni, Jamie életéért viszont küzdöttek. Húsz percig próbáltak oxigéncsöveket vezetni a tüdejébe, de egyszer sem vett lélegzetet. Nem mozgott, nem reagált az ingerekre, és nem is lélegzett, így az egyik orvos Kate-hez fordult: – Jamie-t elveszítettük.

Kate ágyához vitte az aprócska csomagot. A kicsi nagyjából félpercenként zihálásszerűen összerándult, de semmilyen egyéb életjelet nem adott. – Ez csupán agytörzsi reflex – mondta az orvos Kate-nek, aztán az egész stáb kiment, hogy a szülők egyedül lehessenek a fiukkal.

David szorosan magához ölelte feleségét és kisbabáját, Kate pedig óvatosan kibontotta a Jamie testére tekert takarót. Nem akarta, hogy élete utolsó pillanataiban bezárva érezze magát. Aztán az ösztöneire hallgatva mellkasa meleg bőrére fektette a törékeny, meztelen kis testet – de közben halkan zokogott. Hiszen ez az ő kisfia, akitől elvették a jövőjét. Mindennél jobban vágyott rá, hogy visszakapja.

Miközben Kate és David megpróbálták elfogadni a történteket, az asszony magához ölelte Jamie-t. Számára ez természetesen adódó mozdulat volt, David számára pedig a nő kedves és nyugodt természetének újabb bizonyítéka. Évekkel azelőtt, amikor kimerítő, 800 kilométeres gyalogtúrát tettek Spanyolországon át, mindig sikerült új erőt találniuk magukban azzal, hogy megálltak, s néhány pillanatig mélységes szeretettel ölelték át egymást. És ha Davidnek fáj a feje, Kate ezt ma is úgy szünteti meg, hogy átkarolja, és megcsókolja mindkét szemhéját.

Kate a bőr-bőr érintkezéssel – tudtán kívül – egy ősi szertartást utánzott, egy olyan módszert, amelyre ma már világszerte mind több kórházban bátorítják szülés után a kismamákat. Azt a gyakorlatot, amikor az újszülött – elsősorban a koraszülött – babákat anyjuk bőrére fektetik, „kenguru-babázásnak” nevezik. Tudományosan bizonyított, hogy ez az egyszerű módszer javítja a kicsik életben maradási esélyeit. Az anyai mellkas érintése hasonlít a legjobban a méhben megszokott környezethez – ahogy az anyjuk erszényében növekvő kengurubébik esetében is ez a lényeg.
A módszer iránti új keletű lelkesedés gyökerei az 1970-es évekig nyúlnak vissza, amikor a kolumbiai Bogotában a koraszülött babáknak közel 70 százaléka halt meg különféle fertőzésekben és légzési rendellenességekben. Az orvosok azonban felfigyeltek rá, hogy a túlélési arány sokkal magasabb azon kicsik körében, akiket az anyjuk órákon át tart a mellkasán.

– Gyakran tapasztalni látványos javulást. A baba légzése gyorsul, a szívritmusa pedig lassul – magyarázza Abbey Eeles, a melbourne-i Királyi Nőgyógyászati Klinika újszülöttosztályának foglalkozásterapeutája. – Nagyon sok bizonyíték igazolja, hogy a módszer kedvező hatású a babákra és a szülőkre egyaránt.
Kate továbbra is a mellén tartotta és simogatta Jamie-t, s beszélni kezdett hozzá. Elmondta neki, hogy van egy húga, és hogy a családja nagyon szereti. Néhány perc után úgy érezte, mintha a kicsi összerándult volna. Először úgy vélte, ebben a pillanatban halt meg – de aztán könnyei közt is észrevette, hogy a kisfiú mellkasa immár ütemesen mozog.
– Mi van, ha sikerül életben maradnia? – szólt Kate Davidhez, aki rögtön odahívott egy orvost.

A szakemberek azonban azt mondták, hogy bármi mozgást látnak is, az valószínűleg egyszerű reflex, majd ismét magukra hagyták őket, hogy kettesben gyászolhassanak. Kate és David lassan beletörődtek, hogy a fiuk haldoklik, de továbbra is beszéltek hozzá, simogatták, és ami a legfontosabb, a szívükhöz szorították.
Aztán egyszer csak az újszülött kinyitotta a szemét, majd mintha megpróbálta volna felemelni a fejét, és apja ujja után nyúlt volna. David ismét elrohant, hogy odahívjon valakit.
Egy orvos érkezett, egy ápolónő kíséretében. Odahúzott két széket, és magyarázni kezdte a házaspárnak, hogy nem azt látják, amit látni vélnek. – De hát nézzen ide! – szakította félbe Kate, aki némi előtejjel nedvesítette meg az ujját. – Az ujjamat nyalogatja!
Ahogy az orvos elvette Jamie-t Kate melléről, az újszülött összerezzent, aztán felsírt. Az orvos az ágyra fektette, meghallgatta a mellkasát, aztán hitetlenkedő arckifejezéssel odahívta a nővért, hogy ő is hallgassa meg.
A kisfiú tüdeje szabályosan működni kezdett, saját erejéből lélegzett, és bőrének színe is egészségessé vált. Jamie-t azonnal az újszülött-intenzívosztályra vitték, a húga mellé.

Gyógyító érintés
• Az érintés enyhíti a stresszreakciót: csökken a stresszhormonok – a kortizol, az adrenalin és az adrenokortikotrop hormon (ACTH) – szintje, lassul a szívverés, normalizálódik a vérnyomás, és mindez kedvezően hat a keringésre.
• Nő a szervezet oxitocinszintje – ez a természetes vegyület elősegíti az érzelmi kötődés kialakulását.
• Működésbe lép az agykéreg orbitális frontális része – ugyanaz a terület, amely örömérzetet idéz elő, ha kellemes illatot érzünk, például egy finom parfümét vagy kedvenc ételünkét.
• Jobban megértünk másokat, ha megérintjük őket: az utóbbi időkben végzett vizsgálatok szerint az érintés útján történő kommunikáció éppoly összetett és kifinomult, mint a szavakkal vagy arckifejezésekkel megvalósuló.
• A szoptató anyáknál kisbabájuk magukhoz ölelése elősegíti az anyatej termelődését.
– Testünk nagyon vágyik az érintésre – mondja Matt Hertenstein, az amerikai DePauw Egyetem pszichológus docense, az ilyen tárgyú kutatások egyik legkiválóbb szakértője. – Kimutatták, hogy kedvezően hat az élettani folyamatokra, az immunrendszerre, a stresszreakciókra, sőt, az agyra is.
Az emberi érintés különösen fontos az újszülöttek számára. A vizsgálatok szerint a kisbabáknál a fájdalom – például egy tűszúrás – hatására is stresszreakció lép fel, és gyorsul a szívritmusuk. Így amikor az intenzív osztályra kerülnek, ahol rendszeresen végeznek rajtuk fájdalmas vagy kellemetlen beavatkozásokat, az érintés hatékony és tudományosan igazolt eszköz lehet arra, hogy mindezt jobban el tudják viselni.
A kisbabák testileg összhangban vannak az anyjukkal. Amikor az anya magához öleli a gyermekét, az emlő bőre felmelegszik vagy lehűl – attól függően, mire van szüksége a kicsinek. A baba ilyenkor általában elalszik, amivel energiát takarít meg, s azt a fejlődésre és a súlygyarapodásra fordíthatja. A bőr-bőr kapcsolat az agyfejlődés kulcsfontosságú lépéseire is kedvezően hat.
A vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy azok a babák, akiket anyjuk hosszú időn át tart a bőrén, kisebb valószínűséggel halnak meg a szülés körüli időszakban, kevésbé érzékenyek a fájdalomra, nagyobb eséllyel lesznek hajlandók szopni.
A kenguru-babázás annyira kedvező hatású a koraszülött babák esetében, hogy egyes szakértők a módszer rendszeresebb alkalmazását sürgetik az újszülött-intenzívosztályokon.
Egy tavalyi kutatásuk alapján a svéd Uppsalai Egyetem szakértői azt javasolják, hogy az újszülöttellátás megváltoztatásával tegyék lehetővé az anyák és kicsinyeik együtt maradását. A koraszülött és az alacsony súlyú újszülötteket méhen kívüli magzatnak kellene tekinteni, s ezért az egészséges fejlődéshez minél többet kellene érintkezniük az anyjuk bőrével.
Emily és Jamie intenzív osztályon töltött hetei alatt a szüleik olyan gyakran ölelték a bőrükhöz őket, amilyen gyakran csak tudták. Emily már hatnapos volt, amikor Kate először szorította magához: a kislány testhőmérséklete és légzési ritmusa az inkubátorban sokszor ingadozott, de Kate karjában minden stabilizálódott.
– Valahányszor felvettük őket, kisimult az arcuk – emlékezik vissza az asszony arra az időszakra.
A drámai születést követő néhány nap után az ikrek hamar rendbe jöttek, gyors növekedésnek indultak, s 11 hét után Kate és David hazavihették őket. A hallásuk és a látásuk teljesen ép, és mindketten normálisan fejlődnek. – Jamie mindenre képes, amire Emily is – mondja Kate.

S ha ennyi csoda nem lett volna elég az életükben, néhány hónappal az ikrek születése után kiderült, hogy újabb gyermeket várnak. Miután oly sok éven át hiába küszködött a természetes fogantatásért, Kate idén megszülte harmadik gyermekét, egy kisfiút, akinek a Charlie nevet adták. Alig várták, hogy magukhoz ölelhessék.

A gyógyító érintésről többet olvasnál? http://bioenergetic.hu/konyvek/richard-gordon-kvantumerintes-2-az-uj-ember

2013. augusztus 10., szombat

Nem beszélek zöldségeket! - francia vígjáték

"Különös találkozás, szeretet és gyengédség, semmi más. Virágneve volt, Szavak közt élt, melléknevekről regélt, igéket nevelt, mint más a növényeket. Szép lassan megérintette a szívemet. Nincs mindig szerelem a szerelmi történetekben. A szeretleket ki se ejtjük, pedig egymást szeretjük. Különös találkozás tudom. Egy parkban ült a padon, törékeny, ha mozdul, galamb szárnya rebben, a szót senki se ejti ki szebben. Adott nekem egy könyvet, a betűk lassan életre keltek. Ne menj még el! Maradj! Egy kis időt adj! Ráérsz még kisvirág, mutasd meg, milyen a világ. Adj még az életedből nekem. Maradj mellettem.
Nincs mindig szerelem a szerelmi történetekben. A szeretleket ki se ejtjük, pedig egymást szeretjük."