2012. január 31., kedd

Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő, színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi. Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő, és beleszeretett. (...) A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat. De egy napon arra gondolt: mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni? És megijedt. (...) És azt gondolta: "Csapdát állítok neki. Ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem." A madár szintén szerelmes volt belé, és másnap megjelent, ahogy szokott, de beleesett a csapdába, és fogoly lett. A nő kalitkába zárta, és egész nap nézte. (...) Mivel a madár nem repülhetett, nem tudta kifejezni a létének értelmét, és lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását, és megcsúnyult. (...) Egyik nap elpusztult a madár. A nőt elfogta a bánat, és éjjel-nappal rá gondolt. De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között. (...) A madár nélkül az ő élete is elvesztette az értelmét, és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá. "Miért jöttél?" - kérdezte a halált. "Hogy újra együtt repülhess a madaraddal" - felelte a halál. "Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted volna és csodáltad volna, most viszont még ahhoz is rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele."

Paulo Coelho

2012. január 28., szombat

Mindannyiunknak vannak személyes kedvteléseink, preferenciáink - bizonyos dolgokat szeretünk, másokat nem. Az életben mindig van két választási lehetőséged: az egyik, hogy úgy döntesz, élvezed az éppen aktuális eseményt, és tanulsz belőle - még ha nem is olyan dolog, amit szeretsz. A másik lehetőség, hogy végigküzdöd-küszködöd az élményt, közben folyamatosan hibáztatva érte mindent és mindenkit magad körül. Mi lenne, ha minden kedvezőtlen eseményt új megvilágításban szemlélnél? Mi volna, ha egyszerűen elfogadnád a tapasztalatot, mint átmeneti állapotot, és tanulnál belőle, amit csak lehet? Gondold csak el, milyen békéssé válna ezzel az élményed! Ha szereted a Poklot, azzal Mennyországgá változtatod. Az érzéseiddel döntesz - válassz hát körültekintően!
(Scott Shaw)

Guns N' Roses - Since I Don't Have You magyarul



Mióta nem vagy Nekem
(átírt fordítás)

Nincs egyetlen tervem sem,
elfogyott minden reményem;
az álmaim tovaszálltak
mióta nem vagy
nincs semmim, semmim Nekem.

Nincsenek már vágyaim,
a gyengédség elhagyott;
nincsenek boldog óráim
mióta nem vagy
nincs semmim, semmim Nekem.

Emlékezem: én és a boldogság.
Volt - elmúlt és irdatlanul fáj.
Érted hasadt ketté a szívem
mióta nem vagy
nincs semmim, semmim Nekem.

A szerelem hűtlen lett hozzám
elhagyott; s vissza se néz rám.
Nincs senki, kinek számítok
mióta nem vagy
nincs semmim, semmim nekem.

(Elaine)

Stand by Me -Jon Bon Jovi ....



A hold udvarában


Ha most felnéznél az égre,
összekötne bennünket
a hold csodás fénye,
melyben ott tükröződne
a Vágy
- mint elérhetetlen,
látomást idéző éji-báb.

/Elaine/



Lila selyemlepel



Ott áll a lány, szemében alvadt vágy,
lila selyemlepel fedi testét,
agyamon villámként suhanva át,
bárcsak velem töltetné az estét.

Rátapad szemem és némán merengek,
mily karcsú, sejlő, gömbölyded idom,
hozzálépek, merészet kérdezek:
Vacsorázni, kedves, meghívhatom?

Mona Lisa mosollyal az arcán,
szelíden, csendesen ennyit rebeg:
„Köszönöm nem, de odaát talán,
ha rendeztem sivár életemet”.

Csillogó könnycsepp ül fakó arcán,
pillekönnyeden az erkélyre lép,
korláthoz ér, visszatekint némán,
magát mélyre bízva, semmibe vész.

De miért? Kérdem feltörő hangon,
s gyűrött párnámon könnycseppek nyoma,
szörnyű álmom viharos hajnalon,
egy eldobott lét, hű karcolata.

Albert Ferenc

2012. január 13., péntek

Wass Albert: A szív


  Nézted már a Szent-Anna tó vizét?
    Milyen titokzatos, milyen sötét.
    Semmit se látsz,
    csak olykor egy-egy furcsa csillanást,
    amint ezüst halak
    suhannak mélységein át…

    De olykor hírtelen
    jön valami eltévedt sugár,
    zöldes világra gyújtotta lent a mélyt,
    s a mélynek vége nincs sehol, sehol…

    Olyan a szív is,
    mint a Szent-Anna tó titokzatos vize.
    Elnézed néha: Zörgő kis doboz,
    furcsa, lecsukott.
    Hogy mikor, nem tudod:
    de néha jön egy bomlott pillanat,
    kitárul a mély, olyan szörnyű mély,
    hogy előtte szédülve megállsz,
    s imádkozol: Miatyánk, Szerelem
    szenteltessék meg a Te neved…

    Nézted-e már tavaszi napsugárban
    a Szent-Anna tó haragoszöld vizét?

    Nézted már a kedvesed szívét?


2012. január 10., kedd


Wass Albert: Tenger az élet


Sok ezer év óta hullámzik velünk, sok ezer év óta hullámzik velem.
Vízcseppek vagyunk, jelentéktelen, szürke kis parányok, mind, mindannyian. Néha fent vagyunk, néha lesüllyedünk.
Tenger az élet.
Mindannyian keresünk mindig, keresünk egy másik vízcseppet a nagy, szörnyű óceánban.
Néha megtaláljuk. Összesimulunk egy pillanatra, aztán jön egy hullám és felkap, vagy leránt a mélybe, és mi keresünk, keresünk újra tovább.
Minden csepp egy másik kicsi cseppet, a mérhetetlen, szörnyű Óceánban.
Jaj, borzalmasan nagy ez az óceán és egy vízcsepp olyan parányi benne.
Sok ezer év óta keresem már őt, kis vízcsepptársamat, és alig lelem meg néha-néha... olyankor is egy pillanatra csak.
Háborog a vihar, röpít a hullám...
Voltam koldus, béna, nyomorék, hazám a templomajtó... ő talán királynő volt akkor és garast dobott reszkető kezembe...
Császár is voltam... büszke, nagy, hatalmas... ő talán rőzsét szedett valahol az erdőn, de éppen akkor nem vadásztam ott, mert dolgom volt, más... fontosabb, nagyobb... pedig akkor is csak azért éltem, hogy megkeressem őt.
Most is keresem.
Néha belenézek valakinek a szemébe... aztán tovább megyek. Nem ő volt, ez sem ő volt.
Néha belecsókolok valakinek a piros szájába... aztán idegenül néz össze a szemünk... ezt a vízcseppet sem én kerestem. Valaki más.
Néha összesimulunk, amikor sír a tangó... kilessük egymás szíve dobogását... aztán fáradtan lehull a kezünk. Tovább.
Egymás lelkébe belenézünk... csókos éjjelek virágcsodáival teleszórjuk egymást... aztán búcsút intünk és mosolygunk hozzá... és keresünk, keresünk mindnyájan, mindig, míg világ a világ.
Lehet, hogy megtalálom ebben a lázas, furcsa életemben, amit ma élek. Lehet, hogy nem.
Mindenütt, mindig csak őt kerestem.
Űz, hajt a vágy, hogy a szemébe nézzek, mert régi magamat látom meg benne, páfrányos erdők örökzöld csendjének meseóriását.
Hogy megszorítsam a kezét és a lelkébe csókot leheljek, szebbet, szentebbet, mint amilyent valaha asszonyszájra adtam.
Egy pillanatra csak.
Aztán jöhet ismét a hullám, leránthat a mélybe vagy sugárszálon az égig emelhet... valaki utánam csodálkozik...
Aztán lehetek harmatcsepp márciusi ágon, lehetek százöles tengermélybe zárva:
Mindörökre őt fogom keresni és ő engem fog keresni mindörökre.



Csak érezd !



A szerelem csendre int:
ne szólj semmit,
csak érezz... !
Érezd ahogy szeretsz,
add át lelked
a szenvedélynek!
Mélyről törő sóhajod
tovaszáll,
el... messzire...
szárnyára veszi fájdalmad
s elröpteti a semmibe.
Semmivé lesz maga is,
mert a szív szeretni született;
ha könnyek közt is éled,
ne add fel,
csak érezd!

/Elaine/

2012. január 9., hétfő

Elveszett



Vannak pillanatok,
melyeket pótolni nem lehet.
Hiába gondoljuk - majd...
Ami elmúlt, az elveszett.

Az elszállt percek
megfoghatatlanok;
soha vissza nem jönnek
s a múlt lesz az, honnan
hiányozni fogok.

El nem csókolt csókok,
soha nem látott tekintetek,
álmokban maradt vágyak
- érintetlenül elégtek.

Ez a nap is Nélküled ért
örökre véget, de...
valahol a messzeségben
még mindig reménykedek.

/Elaine/

Bon Jovi - Halleluja


2012. január 7., szombat

Anya aludj itt mellettem



anya hol jártál
mikor nem láttalak
mit tettél épp
mikor nem érintett
kezed
kikkel találkoztál
a konyhába menet
és jól van-e mindenki
a bútorok, a virágok
a félbehagyott rajz az
asztalon és a ceruzák
anya ígérem
nem szaladok ki
többet mezítláb
anya maradj még
nem kell a gyógyszer
a meleg citromos tea
anya a karjaid kellenek
ölelj szorosan át, anya
tenyereddel borogasd
lázas homlokom
anya nem a felnőtteknek
én neked akarok
úgy köszönni, hogy
kezeid csókolom
anya maradj még
nem akarok elaludni
nélküled
Te vagy az otthonom
álmaim felett a tető
az épület
anya szeretlek, ugye
tudod
mindennél jobban
a mellkasomban
ahol lázas szívem
álomba dobban

(Alexander Kovats)

Gondolj rám...



Gondolj rám, ha éjszakánként
eszedbe jutok,
gondolj rám, ha nélkülem már
tovább nem bírod.
Gondolj rám, ha bántanak, te
tudd, hogy én vagyok,
s érezzed a szívedben, hogy
majd beléd halok.
Gondolj rám, ha fázol majd egy
hűvös éjszakán,
gondold azt, hogy csókot ad a
meleg puha szám.
Gondolj rám, és tovaszáll majd
minden bánatod,
gondold azt, hogy bárhová is
mész én ott vagyok.
Gondolj rám, ha párnádra majd
lehajtod fejed,
gondolj rám, mert én akkor is
ott leszek veled.,

/H. Gábor Erzsébet/

Párnámba bújva :)



Puha párnám gondolatom;
ráhajtva fejem
vágyom, hogy cirógasson,
mint érintésedben
a szeretet.
 
/Elaine/

U2 - One magyarul


Ez lesz a legjobb megoldás,
Vagy te nem így érzed?
Ha másban keresel hibát,
Tán könnyebb elviselned?

Azt mondod:
Egy szerelem
Egy életben.
Csak egy kell,
Ha leszáll az éjjel.
Egy szerelem,
Kedvesem.
Őrizned kell, akár egy kincset,
Mert elhagy, elrohan az élet,
Ha nem vigyázunk rá.

Csalódást okoztam neked? Valóban?
Vagy rossz ízt hagytam a szádban?
Úgy teszel, mintha nem lett volna más szerelmed,
S nem engeded, hogy elhagyjalak téged.

De túl késő, ma éjjel,
A múltat hozni fel
Újra a fényre.
Mi egyformák vagyunk,
S mégis más és más,
Én jót akarok neked,
Hallgatnod kell rám.
Hisz egyek vagyunk.

Azért jöttél most, hogy kibéküljünk?
Fel akarod támasztani halott szerelmünk?
Úgy jössz most hozzám, mint Jézus a beteghez,
Mikor életet hozott újra az elveszettnek.

Olyan sokat vártam tőled,
Többet, mint hiszed.
De semmit sem adtál nekem.
Most ez mindenem.
Mi egyformák vagyunk,
De mégis más és más.
Bármit is csinálunk,
Csak kínozzuk egymást.
Ha folytatjuk,
Mit abba kéne hagynunk,
Csak magunknak ártunk,
Hisz egyek vagyunk.

Azt mondod:
A szerelem szent,
A szerelem a legfőbb törvény.
A szerelem szent,
A szerelem a legfőbb törvény.
De egyszer könyörögsz, hogy legyek tied,
Majd térdre kényszerítsz, hogy küzdjek érted.
És ha velem maradsz,
Én már nem bírom tovább,
Mert minden, amit adsz,
Csak kínoz és fáj.

Egy életünk van.
Egy vérünk.
Egy szerelmünk.
S azt kell tennünk,
Mit a sors diktál nekünk.

Egy élet adatott nekünk,
Ne hagyjuk, hogy elbánjon velünk.
Legyünk barátok, vagy legyünk testvérek.
A húgom leszel, és én bátyád leszek néked.

Mi egyformák vagyunk,
S mégis más és más.
Én jót akarok neked,
Hallgatnod kell rám.
Hisz egyek vagyunk.

Egy.

Egy.


2012. január 6., péntek

Mariah Carey - My All


Jó Veled


Jó veled
semmit tenni;
csak csupán
mélyről szeretni
szerelem szigetén
őszintén
odaadva mindent,
mi enyém.

Jó veled
bármit tenni;
apró mozdulataidat
kutakodva lesni
az élet nagy terén
karjaidba bújni
s elvenni mindent,
mi enyém.

/Elaine/

Szerelem




Halljátok a szerelmet?
- mint himnuszt
dalolják az emberek,
mert szeretnek;
szívükig
könnyeznek.

*

Miért fáj ennyire a szerelem,
mikor a legszebb,
a legcsodásabb
mi létezhet szívünkben.

Miért kell szenvednünk érte,
hogy a miénk legyen?
Annyira vágyunk rá;
hiánya könyörtelen.

Csak úgy vagyunk...
nincs értelme a napnak
s a csillagok is,
oly szomorúan világítanak.

A ragyogást...
egy szempár hozza el,
melyben ott van az egész világ;
maga a mennyország,
a szerelem.

- de ha a jó isten Néked adta,
vajon miért veszi el?

/Elaine/

Charles Chaplin: Önszeretet

 
Amikor elkezdtem szeretni magam, beláttam,
hogy a fájdalom és a szenvedés óvtak meg attól,
hogy a saját igazságom ellenében éljek.
Ma már tudom, hogyan nevezik ezt:
HITELESSÉGNEK.

Amikor elkezdtem szeretni magam, megértettem,
milyen megalázó volt annak, akire ráerőszakoltam a vágyaimat,
pedig tudtam, hogy sem az idő, sem az illető nem érett meg rá -
még akkor sem, ha ez az illető én voltam.
Ma már tudom, hogy nevezik ezt:
ÖNTISZTELETNEK.

Amikor elkezdtem szeretni magam, nem vágyakoztam
többé egy másik élet után, és láttam, hogy körülöttem
minden kihívást és fejlődési lehetőséget jelent.
Ma már tudom, hogyan nevezik ezt:
ÉRETTSÉGNEK.

Amikor elkezdtem szeretni magam, megértettem,
hogy mindig és minden alkalommal
a megfelelő időben és a megfelelő helyen vagyok,
és hogy mindaz, ami történik, helyes.
Ekkor megnyugodtam.
Ma már tudom, hogyan nevezik ezt:
ÖNTISZTELETNEK.

Amikor elkezdtem szeretni magam, nem raboltam
el többé magamtól a szabadidőt, és felhagytam azzal,
hogy nagyszabású terveket szövögessek a jövőre nézve.
Ma már csak azt teszem, ami örömöt okoz,
amit szeretek, és ami megnevetteti a szívemet,
és mindezt a saját tempómban és stílusomban.
Ma már tudom, hogyan nevezik ezt:
ŐSZINTESÉGNEK.

Amikor elkezdtem szeretni magam, mindentől
megszabadultam, ami nem tett jót az egészségemnek.
Ételektől, emberektől, tárgyaktól, helyzetektől és mindattól,
ami csak lehúzott és eltávolított magamtól.
Kezdetben ezt "egészséges egoizmusnak" neveztem.
Ma már tudom, hogy ez az
ÖNSZERETET.

Amikor elkezdtem szeretni magam, nem akartam többé,
hogy mindenben igazam legyen. Így ritkábban tévedtem.
Ma már azt is tudom, hogy nevezik ezt:
EGYSZERŰSÉGNEK.

Amikor elkezdtem szeretni magam,
felhagytam azzal, hgy a múltban éljek,
és a jövőmért aggódjak.
Most már csak ebben a pillanatban élem az életem,
ahol MINDEN történik. Minden napot megélek. Ez a
TÖKÉLETESSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni magam, felismertem,
hogy a gondolkodásom nyomorulttá és beteggé tehet.
Amikor felfedeztem a szívemben rejlő erőt,
értelmem is fontos társra lelt.
Ezt a szövetséget ma már így nevezem:
A SZÍV BÖLCSESSÉGE.

Nem kell félnünk az önmagunkkal vagy másokkal
folytatott vitáktól, konfliktusoktól és problémáktól.
Néha a csillagok is összeütköznek,
és utánuk új világok születnek.
Ma már tudom, hogy
EZ AZ ÉLET!

2012. január 4., szerda

Eric Clapton - Blues eyes blues


Néha kell . . .


Néha kell az a pillanat,
mikor azt érzed,
akár el is veszítheted a másikat
- mert akkor jössz rá igazán
mennyire szereted,
s a kezét többé  el nem engeded.

/Elaine/

Szabadság


Szabadság...
mit sem ér,
ha falakat húzol
magad köré.
Eddig más húzta
a határokat,
most Te magad
vagy
ki legyint -minek,
úgysem megy...
pedig
lehetőségek tárháza
 áll előtted,
de zárva...
 mindaddig
míg akaratod,
kapuit ki nem tárja. 
 
/Elaine/
Hányszor történt veled valami olyasmi, amit nem szerettél? És hányszor volt, hogy a kezdeti negatív tapasztalat gazdagabbá tett téged, új lehetőségeket kínált:
- erősebbé tett
- megismertetett új emberekkel
- lehetővé tette, hogy tisztábban lásd az emberi természetet
- képessé tett rá, hogy mélyebben megértsd a saját létedet.
A helyzetek és körülmények nem rosszak. A döntéseid, ahogy azokat kezeled, irányítást biztosítanak a számodra, és lehetővé teszik, hogy megszabadulj minden negatív dologtól. A békéhez vezető úton ne hagyd, hogy látszólag negatív események átvegyék fölötted az irányítást, és uralni kezdjék a gondolkodásodat. Ehelyett inkább arra figyelj, hogyan fejlődhetnél tudatosan a tapasztalat által!
Scott Shaw

2012. január 2., hétfő

Jó néha sírni . . .


Jó néha sírni;
a könnyeket nyelni...
 peregnek arcodon
 mint  cseppek az ablakon
szétterülnek,
 felszárítja a szél
s a sóban kövült fájdalom
többé már nem él.

/Elaine/

2012. január 1., vasárnap

Úgy kell bánni a szerelemmel, mint egy törékeny kismadárral, aki odarepül hozzád, beül a tenyeredbe. Nem zárhatod össze az öklödet, mert azzal szétlapítanád, megölnéd a túl szoros fogással. A szeretetnek bizalomra van szüksége. Szabadon kell engedned a madarat, hogy szárnyaljon, és ha nem jön vissza, sosem volt a tiéd. Ha visszajön, amíg a kezed nyitva van, mindig a tied lesz.

Csodálatos élet. . .


. . . még a gimiben :)