http://www.mozicsillag.com/watch_embeded.php?host=179131&id=3831
Érdemes... Lehet rajta sírni, lehet belőle tanulni s van benne min mosolyogni. Teljes.
Vízcseppek vagyunk, jelentéktelen szürke kis parányok mind, mindannyian. Néha fent vagyunk, néha lesüllyedünk. Tenger az élet. Mindannyian keresünk mindig, keresünk egy másik vízcseppet a nagy, szörnyű óceánban. Néha megtaláljuk. Összesimulunk egy pillanatra, aztán jön egy hullám és felkap, vagy leránt a mélybe, és mi keresünk, keresünk újra tovább. /Wass Albert/
2014. április 27., vasárnap
2014. április 21., hétfő
Szabadság (Csernus)
A szabadságot az adja meg, amikor felismerem, hogy lehetőségeim
vannak. Mondjuk hazudni magamnak, vagy nem. Felismerem, hogy semmi sincs
rám kényszerítve. Én döntök. Ez a szabadság.
A most a kulcs (E.Tolle)
Amikor
megadod magadat annak, ami van, teljesen jelenlevővé válsz. A múlt
ereje ennek hatására semmivé foszlik! Többé már nincs szükséged rá. A
jelenlét a kulcs. A most a kulcs. Megnyílik előtted a Lét birodalma,
amelyet eddig az elme eltakart előled. Hirtelen mély csend és
mérhetetlen béke születik benned. És a béke mélyén végtelen öröm. És az
őröm mélyén a szeretet. És a legutolsó réteg alatt ott van valami
szent és mérhetetlen. E.TOLLE
Egyedül (Osho)
Az egyedüllétben egyaránt megtalálható egyfajta szomorúság bánat,
illetve egy nagyon mély béke és csend. Tőled függ hogyan tekintesz rá.
A saját tér megteremtése nagyon nehéz is lehet, de ha nincsen saját tered, sosem ismered meg saját lényegedet. Sosem fogod megtudni, ki vagy. Mindig elfoglalt vagy, mindig ezer és egy dolog foglal le – kapcsolatok, világi ügyek, szorongások, tervek, jövő, múlt -, állandóan a felszínen élsz.
Amikor egyedül vagy, megpihenhetsz, elindulhatsz befelé. Mivel nem foglal le semmi, nem úgy érzel majd, ahogy mindig is éreztél. Más lesz; az a másság is különös érzést kelt. És kétségtelenül hiányzik a szerelmed, a barátaid, de ez nem marad így örökké. Csak egy kis fegyelmet igényel.
A saját tér megteremtése nagyon nehéz is lehet, de ha nincsen saját tered, sosem ismered meg saját lényegedet. Sosem fogod megtudni, ki vagy. Mindig elfoglalt vagy, mindig ezer és egy dolog foglal le – kapcsolatok, világi ügyek, szorongások, tervek, jövő, múlt -, állandóan a felszínen élsz.
Amikor egyedül vagy, megpihenhetsz, elindulhatsz befelé. Mivel nem foglal le semmi, nem úgy érzel majd, ahogy mindig is éreztél. Más lesz; az a másság is különös érzést kelt. És kétségtelenül hiányzik a szerelmed, a barátaid, de ez nem marad így örökké. Csak egy kis fegyelmet igényel.
És ha
mélyen szereted magadat, és mélyen lehatolsz önmagadba, még mélyebben
tudsz majd szeretni másokat, mert az, aki nem ismeri önmagát, nem képes
mély szeretetre. Ha a felszínen élsz, kapcsolataidnak nem lehet
mélységük. Végül is ez a te kapcsolatod. Ha van mélységed, akkor a
kapcsolataidnak is lesz mélységük.
Osho
Osho
2014. április 6., vasárnap
Balázs Fecó-Maradj velem
amikor vége az utolsó dalnak is
az utolsó hang is szétfoszlott már
magányos tárgyak az elhagyott színpadon
fölborult székek és konok homály
papírlapok, egy tépett plakát a lábunk alatt
ki mondja meg, dalainkból mennyi maradt
maradj velem, segíts nekem
vigyél haza, fogd a kezem
szeress nagyon, fáradt vagyok és nehéz a szívem
vigasztalj meg, ha nem is hiszed,
szebb lesz a holnap, mondd, hogy lehet
mindig lehet, ha nem is tudod, hogy hiszek neked
amikor vége az utolsó dalnak is
és a varázslat szétfoszlott már
mi lesz veled, ha egyedül hagy a zajos tömeg
sebzett vagy és te sem tudod, hol a helyed
maradj velem, segíts nekem
vigyél haza, fogd a kezem
szeress nagyon, fáradt vagyok és nehéz a szívem
vigasztalj meg, ha nem is hiszed
szebb lesz a holnap, mondd, hogy lehet
mindig lehet, ha nem is tudod, ha nem is hiszed
az utolsó hang is szétfoszlott már
magányos tárgyak az elhagyott színpadon
fölborult székek és konok homály
papírlapok, egy tépett plakát a lábunk alatt
ki mondja meg, dalainkból mennyi maradt
maradj velem, segíts nekem
vigyél haza, fogd a kezem
szeress nagyon, fáradt vagyok és nehéz a szívem
vigasztalj meg, ha nem is hiszed,
szebb lesz a holnap, mondd, hogy lehet
mindig lehet, ha nem is tudod, hogy hiszek neked
amikor vége az utolsó dalnak is
és a varázslat szétfoszlott már
mi lesz veled, ha egyedül hagy a zajos tömeg
sebzett vagy és te sem tudod, hol a helyed
maradj velem, segíts nekem
vigyél haza, fogd a kezem
szeress nagyon, fáradt vagyok és nehéz a szívem
vigasztalj meg, ha nem is hiszed
szebb lesz a holnap, mondd, hogy lehet
mindig lehet, ha nem is tudod, ha nem is hiszed
(szövegíró: Horváth Attila)
2014. április 5., szombat
Mindig jó, ha sikerül megértésre jutnod a szüleiddel.
Mindig jó, ha sikerül megértésre jutnod a szüleiddel.
Gurdjieff
mondta mindig: "Ha nem vagy jó kapcsolatban a szüleiddel, elszalasztod
az életedet." Ha valamilyen harag feszül közted és a szüleid között,
sosem fogsz megnyugodni. Bárhol vagy, enyhe bűntudatot fogsz érezni.
Sosem leszel képes megbocsátani és felejteni... A szülők nem csupán egy
társadalmi kapcsolatot jelentenek. Belőlük születtél. A részük vagy, egy
ág a fájukról. Még mindig bennük rejlenek a gyökereid.
Amikor
a szülők meghalnak, valami nagyon mélyen gyökerező hal meg benned.
Amikor meghalnak a szülők, életedben először egyedül, gyökértelenül
érzed magadat. Ezért amíg élnek, tegyél meg mindent, amit tudsz, hogy
létrejöjjön a megértés, hogy tudj velük kommunikálni, és ők is tudjanak
kommunikálni veled. Akkor a helyükre kerülnek a dolgok, és
kiegyenlítődnek a számlák. Akkor, ha elhagyják a világot - és egy nap
elhagyják -, nem lesz bűntudatod, nem lesz megbánnivalód; tudni fogod,
hogy a helyükre kerültek a dolgok. Boldogok voltak veled; boldog voltál
velük.
Osho
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)