Vízcseppek vagyunk, jelentéktelen szürke kis parányok mind, mindannyian. Néha fent vagyunk, néha lesüllyedünk. Tenger az élet. Mindannyian keresünk mindig, keresünk egy másik vízcseppet a nagy, szörnyű óceánban. Néha megtaláljuk. Összesimulunk egy pillanatra, aztán jön egy hullám és felkap, vagy leránt a mélybe, és mi keresünk, keresünk újra tovább. /Wass Albert/
2012. január 7., szombat
Párnámba bújva :)
Puha párnám gondolatom;
ráhajtva fejem
vágyom, hogy cirógasson,
mint érintésedben
a szeretet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése