2013. szeptember 22., vasárnap

Ízek, imák, szerelmek (Julia Roberts) -film


 

Mindene megvolt, amire a modern nőnek szüksége lehet: férj, ház, karrier, belátható távlatok - ám Liz Gilbert (Julia Roberts) rájön, hogy egyikre sem vágyik. Arról viszont fogalma sincs, hogy mire van szüksége igazán. Egy csúnya válás után egy váratlan döntéssel elhagyja addigi élete biztonságos kereteit, és hosszú útra indul, hogy teste és lelke is megkapja, amire igazán vágyik.Utazásai során Olaszországban felfedezi az evés őszinte örömét, Indiában megismeri az ima erejét és végül Balin váratlanul átélheti a belső békét és az igaz szerelemmel járó kiegyensúlyozottságot.

"Jobbat érdemlünk annál, mintsem azért maradjunk együtt, mert félünk attól, mi lesz ha elválunk."

" A rombolás áldás. Mert az egyetlen út az újjáépüléshez."

"Ha hiányzik, küldj neki erőt vagy felejtsd el!"

2013. szeptember 19., csütörtök

2013. szeptember 14., szombat

:)


Szavak nélkül

https://www.youtube.com/watch?v=rAbQtIbEmY0


Szavak nélkül,
ott a padon
a semmi közepén
ültünk egymás mellett
Te meg én.
Egymás karjaiba'
simogatott a szél.
Játszott velünk
s dúdolta,
mindkettőnk fülébe
súgta
ugyanazt a dallamot:
szeretlek én. 

/Elaine, 2010./

"Egyedül"



 "Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy. Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid: egyedül vagy. Bizonyos kérdéseket egyedül kell megoldanod, senki nem segíthet rajtad, senki helyetted el nem végezheti. Kifejezhetem ezt úgy is, hogy vállalnod kell valamit az életből, valami kockázatot, valaminek a felelősségét, egyedül, a magad erejéből." (Wass Albert)

2013. szeptember 8., vasárnap

Petőfi Sándor: Az árva lyány

             


1


            
Csak egy lénnyel van kevesebb,
Mint tennap volt,
S nekem ugy tetszik: az egész
Világ kiholt. 

Meghalt anyám, le is tevék
A sírba őt:
Lelkemből varrtam én reá
A szemfedőt. 

Anyám, miért nem vitted el
Életemet,
Ha már belőle elvivéd
Az örömet? 

Te nap valál, én sugarad.
Itt mért hagyál?
Hisz sugarát elviszi a
Nap, ha leszáll. 

Beszélek hozzád; hallod-e
A bús panaszt?
Hiába van szóm, te, anyám,
Nem hallod azt. 

Itt állok, ahol rajtad a
Sír hala kél.
S messzebb vagy mégis a világ
Legvéginél. 

Midőn koporsód szögezék,
Ezt rebegém:
"Ébredj föl, kedves jó anyám,
Édes szülém!" 

Fölkelt-e a föltámadás
Majd tégedet,
Kit gyermeked siralma sem
Ébreszthetett?!
    
2

Virasztánk kínosan
Anyám, te s én;
Kis mécsünk reszketett,
Haldokló éltedet
Jelképezvén. 

Magam valék anyám
Fájdalminál;
De nem soká közénk
Egy vendég érkezék...
Jött a halál. 

Anyácskám, édesem,
Jó szívedet
Keze megérinté,
S verése szűnt belé
S hidegedett. 

Midőn közel vala
A szörnyü vég,
Mint hervadt fára le
Az ősz esős köde
Rád borulék. 

Beléd akartam én
En éltemet
Csókolni... s oh szülém,
Te csókolád belém
A tiedet!


      3

Virágot ültettem
Anyám sírhalmára,
Harmat nem is kell, mert
Könnyem csorog rája. 

Még holta után is
Kedvét keresem én,
Ezen virágokat
Csak azért ültetém.

Kedvelője volt a
Virágoknak anyám,
Szép intését mintha
Még most is hallanám: 

"Szeresd a virágot
És ne féltsd szívedet,
Mert, ki ezt szereti,
Rosz ember nem lehet; 

A virág s az erény
Két atyafi-gyermek,
Egy szívben egymással
Nem ellenkezhetnek. 

Tudod, mi a virág?
A földnek jósága;
Tudod, mi a jóság?
A lélek virága." 

Virágot ültettem
Anyám sírhalmára.
Le az égből anyám,
Tekintesz-e rája? 

Látod-e az égből
Viruló sírodat,
S viruló sírodnál
Hervadt leányodat?


Pest, 1847. március



2013. szeptember 1., vasárnap

Sosem szabad felednünk



Sosem szabad felednünk

Egy ember életéhez,

magunk kevesek vagyunk;
kevés mit adhatunk.
Hogy teljes legyen,
ahhoz egy egész világ kell.

A világ apró csodái
s az önismeret imái.

/Elaine/