Vízcseppek vagyunk, jelentéktelen szürke kis parányok mind, mindannyian. Néha fent vagyunk, néha lesüllyedünk. Tenger az élet. Mindannyian keresünk mindig, keresünk egy másik vízcseppet a nagy, szörnyű óceánban. Néha megtaláljuk. Összesimulunk egy pillanatra, aztán jön egy hullám és felkap, vagy leránt a mélybe, és mi keresünk, keresünk újra tovább. /Wass Albert/
2012. október 29., hétfő
2012. október 27., szombat
2012. október 26., péntek
Alexander Kovats: kucorgónk (Mindenszentek napján)
kucorgónk
már felszáradt a kőrőla kora reggeli pára
minden csendes, semmi sem
rezzen a mozdulatlan mára
az ősz lám mi mindenre
képes, a sír megnyugszik
sír, szeretetre éhes
Isten adta szemfedélnek
avart hullajt az őszi tél
a hajnal hideg kezétől
összegyűlik sok falevél
le kell őket söpörjem a kőről,
hogy találkozzam veled
vésett betűid hirdetik
hol vagy, és én hiszem
mögöttük mosolyogsz
integetsz: jól vagy
mint egy tükör másik oldaláról
nézel szembe velem, a kő
nem torzít, minden mozdulatod
végigsimítva benne meglelem
hangod is itt van az ujjaim
végén, azok remegve csókolják
betűid árkát, s élik ahogy
arcod a foncsoron át lát..
(2012. 10. 26. /Alexander Kovats)
2012. október 22., hétfő
mindigszerelem
mindigszerelem
szerelem reggelente
simogatásod idézi
puha párnám pihéje
szerelem délben
napimám hozzád szól,
mosolyod, igéje
szerelem este
csendesen cseng
hangod ringat az éjbe
szerelem mindörökre,
nappal s éj
számolatlan percébe'
kell nekem...
szerelem reggelente
simogatásod idézi
puha párnám pihéje
szerelem délben
napimám hozzád szól,
mosolyod, igéje
szerelem este
csendesen cseng
hangod ringat az éjbe
szerelem mindörökre,
nappal s éj
számolatlan percébe'
kell nekem...
Elaine
(2012. október 22.)
2012. október 11., csütörtök
Carl Rogers: Nyitott kézzel szeretni
Én
úgy mondom, „nyitott kézzel szeretni”. Ez egy olyan tapasztalat, ami
lassan ért meg bennem, a fájdalom tüzében és a türelem vizében
kovácsolódva. Azt tapasztalom, hogy muszáj felszabadítanom azt, akit
szeretek, mivel, ha rákulcsolódom, rácsimpaszkodom, vagy megpróbálom
irányítani, azt vesztem el, amit megtartani próbálok.
Ha megváltoztatni próbálok valakit, akit szeretek - mivel úgy érzem, én tudom, milyennek kellene lennie - akkor egy nagyon értékes jogától fosztom meg: a jogtól, hogy felelősséget vállaljon saját életéért, választásaiért, létformájáért. Valahányszor ráerőltetem a kívánságomat, vagy akaratomat, vagy hatalmat próbálok gyakorolni fölötte, megfosztom a fejlődés, érés lehetőségétől. Birtoklási vágyammal korlátozom és keresztezem, és teljesen mindegy, mennyire jó szándékkal.
Korlátozni és sérteni tudok a legkedvesebb óvó cselekedetemmel – és védelmem, vagy túlzott figyelmem szavaknál ékesszólóbban mondja a másik személynek: „Te képtelen
Ha megváltoztatni próbálok valakit, akit szeretek - mivel úgy érzem, én tudom, milyennek kellene lennie - akkor egy nagyon értékes jogától fosztom meg: a jogtól, hogy felelősséget vállaljon saját életéért, választásaiért, létformájáért. Valahányszor ráerőltetem a kívánságomat, vagy akaratomat, vagy hatalmat próbálok gyakorolni fölötte, megfosztom a fejlődés, érés lehetőségétől. Birtoklási vágyammal korlátozom és keresztezem, és teljesen mindegy, mennyire jó szándékkal.
Korlátozni és sérteni tudok a legkedvesebb óvó cselekedetemmel – és védelmem, vagy túlzott figyelmem szavaknál ékesszólóbban mondja a másik személynek: „Te képtelen
vagy magadra vigyázni, nekem kell veled törődnöm, rád vigyáznom, mert te az enyém vagy. Én vagyok érted felelős.”
Ahogy tanulom és gyakorlom, egyre inkább azt tudom mondani annak a személynek, akit szeretek: „Szeretlek, értékellek és tisztellek téged. Bízom abban, hogy birtokában vagy, illetve ki tudsz fejleszteni magadban egy olyan erőt, hogy mindazzá válj, ami lehetséges számodra, ha én nem állok az utadba.
Annyira szeretlek, hogy teljesen felszabadítalak, hogy egymás mellett járjunk örömben és bánatban. Együtt fogok veled érezni, ha sírsz, de nem foglak arra kérni, hogy ne sírj. Törődni fogok a szükségleteiddel, támogatni foglak, de nem tartalak vissza, amikor egyedül tudsz menni. Mindig készen fogok állni, hogy Veled legyek a bánatodban, magányodban, de nem fogom azt elvenni tőled. Igyekezni fogok, hogy figyeljek a szavaidra, azok jelentésére, de nem ígérem, hogy mindig egyet fogok veled érteni. Néha dühös leszek, és akkor ezt olyan nyíltan meg fogom mondani Neked, hogy ne kelljen különbözőségeink miatt elutasítást, vagy elidegenedést éreznem. Nem tudok mindig veled lenni, nem hallom meg mindig, amit mondasz, mert van, amikor magamra kell figyelnem, magammal kell törődnöm - és ilyenkor is olyan őszinte leszek veled, amennyire tudok.”
Tanulom, hogy ki tudjam ezt fejezni azoknak, akiket szeretek, akikkel törődöm, akár szavakkal, akár azzal, ahogyan létezem másokkal és magammal. Én így hívom, „nyitott kézzel szeretni”.
Nem vagyok képes mindig távol tartani a kezemet a bábtól, de már egyre jobban megy.
Ahogy tanulom és gyakorlom, egyre inkább azt tudom mondani annak a személynek, akit szeretek: „Szeretlek, értékellek és tisztellek téged. Bízom abban, hogy birtokában vagy, illetve ki tudsz fejleszteni magadban egy olyan erőt, hogy mindazzá válj, ami lehetséges számodra, ha én nem állok az utadba.
Annyira szeretlek, hogy teljesen felszabadítalak, hogy egymás mellett járjunk örömben és bánatban. Együtt fogok veled érezni, ha sírsz, de nem foglak arra kérni, hogy ne sírj. Törődni fogok a szükségleteiddel, támogatni foglak, de nem tartalak vissza, amikor egyedül tudsz menni. Mindig készen fogok állni, hogy Veled legyek a bánatodban, magányodban, de nem fogom azt elvenni tőled. Igyekezni fogok, hogy figyeljek a szavaidra, azok jelentésére, de nem ígérem, hogy mindig egyet fogok veled érteni. Néha dühös leszek, és akkor ezt olyan nyíltan meg fogom mondani Neked, hogy ne kelljen különbözőségeink miatt elutasítást, vagy elidegenedést éreznem. Nem tudok mindig veled lenni, nem hallom meg mindig, amit mondasz, mert van, amikor magamra kell figyelnem, magammal kell törődnöm - és ilyenkor is olyan őszinte leszek veled, amennyire tudok.”
Tanulom, hogy ki tudjam ezt fejezni azoknak, akiket szeretek, akikkel törődöm, akár szavakkal, akár azzal, ahogyan létezem másokkal és magammal. Én így hívom, „nyitott kézzel szeretni”.
Nem vagyok képes mindig távol tartani a kezemet a bábtól, de már egyre jobban megy.
2012. október 8., hétfő
Osho -" Legyen az életed játék"
Dolgozz,
hiszen dolgozni kell, de ne engedd, hogy az életed csak munkából
álljon! Legyen az életed játék, legyen az az életed középpontja... a
munka pedig eszköz ehhez a játékhoz. Dolgozz egy irodában, dolgozz egy
gyárban vagy egy boltban,
de csakis
azért, hogy legyen időd és lehetőséged játszani! Ne engedd, hogy az
életed a munka rutinjává alacsonyodjon le -az élet célja egyedül a
játék. A játék azt jelenti, hogy valamit másokkal, mások öröméért
teszel.
emlék...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)