Önmegismerés a szeretetben

Minden veled kezdődik és veled végződik.

A világ is úgy tükröződik benned, amilyen tükör te vagy.

Az egyetlen igazi tükör a szeretet tükre.

Abban a pillanatban, amikor szerető szemmel nézel a világra, minden megváltozik körülötted.  Már nem idegesíteni fognak a dolgok, hanem megértéssel tekintesz mindenre. Megérted, hogy minden kialakulatlan, minden változik, semmi sem tökéletes. S jó, hogy így van, különben nagyon unalmas lenne. El tudod fogadni, hogy egyetlen bizonyosság, egyetlen biztonság van ebben a létezésben: a folyamatos változás.  Ez az élet biztonsága: folyamatosan áramlik, emberek jönnek-mennek körülötted, ajtók zárulnak és nyílnak ki számodra, új utak, új lehetőségek jönnek eléd, melyekkel élhetsz vagy nem élhetsz. 

Ami örök, ami mozdulatlan, az egyetlen állandó: az a szeretet. Az egyetlen valóság, az egyetlen éltető energia, mert magában foglal mindent. Az egyetlen energia, amely kimeríthetetlen erőt ad, amely akkor is segít, ha már elveszettnek, erőtlennek érzed magad.

Amiért ide érkezünk a Földre, amit itt meg kell tanulnunk, az a szeretet. S hogy ez mennyire így van, az bizonyítja a legjobban, hogy szeretet nélkül épp úgy nem tudsz élni, mint levegő nélkül.

Mit tegyél hát, hogy szeress és szeretve légy?

A szeretetben mindent és mindenkit elfogadsz olyannak, amilyen. Nem a hiányosságait, a gazdagságát keresed. Nem azt nézed mije nincs, hanem azt, mije van. Nem azt kéred tőle számon, amivel nem rendelkezik, hálás vagy azért, amit adni tud. Nem az indulatait nézed, nem a haragját, a gyűlölködését, a bántó szavait. Azt látod benne, hogy ő ugyanúgy tapasztalatszerzésre érkezett ide, mint te. Ugyanúgy küzd, ugyanúgy szomorú, vagy boldog, ahogyan te is, ugyanúgy elesik és újra feláll, ahogyan te is. Nem azt keresed, ami elválaszt, azt nézed, ami összeköt.  

Hiszen mindannyian összetartozunk. Lélekben egyek vagyunk, ha testben különbözők is. Lélekben testvérek vagyunk, ha vér szerint nem is. S mindegy, mit követett el ellened a másik, ha szeretettel fordulsz felé, ha te teszed meg az első lépést, hogy haragra nem haraggal, bántásra nem bántással, megalázásra nem megalázással válaszolsz, lebontasz minden gátat és minden falat, amely elválaszt a többiektől. 

Tudom, nehéz ez akkor, ha mély bántásokat hordozol. De hordoznod kell-e ezeket a bántásokat? Ez a te döntésed. Vagy szeretet van benned, vagy a bántások, sértések, kritikák halmaza. A kettő nem létezhet együtt. Vagy ez, vagy az ural.

Ha ismered magad, nem vagy bántható. Mert tisztában vagy azzal, mire vagy képes és mire nem. S amire nem, az nem hiányosság, arra egyszerűen nincs szükséged. Tudod, az emberek –remélem csak ma még –általában azt várják el a másiktól, amire ő maguk sem képesek. S ha egyszer ezt megértjük, hogy nem kérhetem számon a másiktól azt, ami nekem sem sikerült, közelebb jutunk a szeretethez, mert a szeretet nem törekszik a tökéletességre. A szeretet csak el – és befogadásra törekszik.

A szeretet teljes elfogadás. S amikor te a teljes maga valójában elfogadsz valakit, hatalmas teret nyitsz meg előtte. Hatalmas energiával töltöd fel. Mert az elfogadás az az eszköz, amellyel bátorítasz, amellyel a másikat továbblépésre biztatod. Hiszen azt üzened: a próbálkozása a lényeg, nem a tökély.

A szeretet az egyetlen legyőzhetetlen erő. Minden csatában, minden küzdelemben vesztett az emberiség, vesztettél te is, én is, amikor a szeretet helyett más megoldásokkal próbálkoztunk. Ha szeretsz, nem tudnak nem szeretni. Ha teljes elfogadás van benned, nem tudnak téged nem elfogadni. Persze ez egy türelemjáték. Azok az emberek, akik félnek a szeretettől, távolodni fognak tőled. Akik szeretetre vágynak, s azt el is tudják fogadni, közel jönnek hozzád.

Az, hogy sokszor úgy érzed, nem szeretnek téged, egy érzéki csalódás. Mivel te azt gondolod magadról, hogy nem vagy szerethető így, ilyennek, amilyen vagy, hogyan is vennéd észre, ha szeretet vesz körül? Hiszen meg sem érdemled – gondolod. Ha te félsz a szeretettől, félsz, hogy elveszíted, a szeretet hiába kopog az ajtódon – nem nyitsz ajtót. Kizárod. Pedig ajtót csak te nyithatsz.

Amíg attól félsz, hogy azok az emberek eltűnnek az életedből, akiket szeretsz, nem érted a szeretet lényegét.  Ha valakit szeretnek, miért is akarna elmenni attól, aki szereti? Miért is akarna kilépni egy olyan ember életéből, aki éltető energiával tölti fel, aki el – és befogadja őt a maga valóságában? Aki soha nem kritizál, nem kér számon, aki belesimul az életébe, éli az életét, s teljes szívével tudja, látja, éli nem csak saját magát, hanem a másikat is?

Amíg elvárásaid vannak, ki és hogyan szeresen téged, a szeretet távol lesz tőled. Hiszen gondolj csak saját magadra! Neked is megvannak a saját eszközeid a szeretet kifejezésére. Így a másiknak is. S ha te előre eldöntöd, hogy ki mit és hogyan tegyen, ha szeret téged, akkor csak elvárásokat, igényeket fogalmazol meg.

A szeretetben csak önmagunkat tudjuk adni. Olyannak, amilyenek vagyunk. S ha szeretjük önmagunkat olyannak, amilyenek vagyunk, ha magunkat el tudjuk fogadni olyannak, amilyenek vagyunk, már híd lesz közöttünk és a többiek között. Már nem falakat emelünk, hanem a meglévőket is lebontjuk.

A szeretet erejével.

Zsóka