Biztos nem mondok neked újat azzal, ha azt írom, a legnagyobb problémánk az életünkben, s ebből következik az összes többi: az örökös harc önmagunkkal. S ez a harc még csak nem is önmagunkért, hanem önmagunk ellen folyik. Miért van ez így, mikor nem kellene így lennie?
Egyetlen dolog van a Földön, ami nélkül nem tudunk élni, s ez a szeretet, hiszen szeretet-lények vagyunk. Olyan ez számunkra, mint a levegő- Levegő nélkül megfulladunk, szeretet nélkül elszáradunk. S éppen ezért sokmindenre képesek vagyunk a szeretetért. Sőt. Mindenre képesek vagyunk.
Attól, hogy még a végtelenen is túl megpróbálsz alkalmazkodni, erődön felül mindig mindenkinek megfelelni, mindig mindenki számára külön ügyelet vagy –még nem fognak szeretni. Csak te égsz el, s mégis ott állsz üres kézzel. Csak egy eszköz vagy, amit bármikor bárki elővehet, használhat, s ha már nincs rá szükség, szépen visszarak a sufniba. Csak szükséglet maradsz, aminek semmi köze a szeretethez.
Ha őszinte érzésekre vágysz, önmagad kell őszintén adnod. Olyannak, amilyen vagy, amilyen most vagy, mindig minden pillanatban olyannak, amilyen vagy. Ezzel tartozol önmagadnak, mert nem másokért élsz, nem másokért vagy itt. Ha igent érzel a lelked mélyén, mondj igent, ha nemet, akkor mondj nemet. De ezt valahogy fordítva csináljuk.
Csak gondolj bele, hányszor mondtál nemet, amikor szíved szerint igent mondtál volna és fordítva? S tudtad-e, hogy mikor miért mondod, amit éppen mondasz? Vagy reflexszerűen jött az egész, s utána ostoroztad magad: na, most rontottam el mindent!
Hányszor mondod azt: igen! S közben forr benned a düh, meg tudnád fojtani a másikat, legszívesebben elmenekülnél. S mégsem teszed. Miért nem teszed? Miért mondasz igent arra, amivel önmagadat bántod? Ha már nagyon nincs választási lehetőséged, mert azért ilyen is van (munkahelyet sem válthatsz naponta, míg megtalálod az ideális főnököt) keresd meg azt, amiért jó neked amire igent mondtál. Mit hoz neked? Mert valamit biztos hoz a dühön kívül is. Keresd meg mindig azt az akár pici pozitív elemet is, ami az igen mellett döntött. S akkor nem háborog többé a lelked. Van időd a változtatásra, s nem kimerülten kerülsz egyik helyzetből a másikba. Azt gondolod, nemet mondani nehéz. Nem igaz. Én is azt hittem, de ma már tudom, ez csak önáltatás. Magunknak sem merjük bevallani, hogy félünk megtagadni valamit, mert azt hisszük akkor magányosak leszünk, elveszítjük a kapcsolatainkat, nem becsülnek, és még sorolhatnám. Éppen fordítva van. Azok az értékes emberi kapcsolatok, amelyben tisztelik a nem-jeidet, s nem várják el, hogy akkor is bólogass, ha nem akarsz.
Hányszor mondasz nemet, mikor a lelked belül ujjong: igen, igen, igen! Aztán gyorsan meg is győzöd magad: á, azt nem lehet! Tudod, hogy rossz úton jársz, tudod, hogy más irányba kellene indulnod, s már a gondolattól felszabadulsz! Szárnyalni tudnál! Miért hűtöd le magad? Miért nem teszed? Miért jobb neked nap, mint nap megalkudnod? Miért jobb, ha folytonos feszültségben élsz? Ne hidd, hogy a másik nem érez rá a kényszer-igenekre. Ne hidd, hogy nem érzi, lélekben messze jársz. Akkor minek ez a játék? Kinek jó?
Hányszor mondanál igent barátságokban, szerelmekben, s ezeket az igeneket ezerszer is meggondolod. Mert mi lesz, ha visszaélnek veled? Mi lesz, ha csalódsz? Tudod, az élet olyan, mint az aranymosás. Sok kavicsot kell végigtapogatni, míg rátalálsz az aranyra. De ha megtaláltad, akkor az hatalmas érték. Megéri hát keresni.
Ha megtaláltad, ne dobd el!
S végül a nagy kérdés, nemet, vagy igent mondasz-e az életre? Mert az életben minden benne van: öröm és bánat, szeretet és szeretetnélküliség, boldogság és boldogtalanság, hegy és völgy, ősz és tavasz. Egyenes, nyílt út és zsákutca, tévedések és felfedezések. Olyan, mint a hullámzó tenger. Hol fent vagy, hol lent. Hozzánk tartozik mindkettő. Ez adja meg a szépségét.
Engem vonz ez a szépség. Még ha olykor fájdalmas is.
Én igent mondok.
És te?
Zsóka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése