a holnap tartalék

ma kell, hogy éljünk 

(tenni többet annál, mit muszáj) 

megszoktuk az ébredést,

 mintha alanyi jogon járna 

 csak azt halaszd holnapra  

minek nem számít, 

ha ma véget ér a járda..

(Alexander Kovats)

KÖSZÖNET AZ ÉLETÉRT

Van-e szebb élet, mint a másik
S nem mindegy-e, akárhogyan
Verjük magunk az elmulásig?

Úgy siratom azt, amit sírtam,
Olyan nagy vétek a sirás:
Esti vezeklés hajnal-pírban.

Aki él, az mind, mind örüljön,
Mert az Élet mindenkinek
Kivételes, szent örömül jön.

Én vétkeztem, százszor vétkeztem,
De már jön a megjobbulás,
Már az örömet látni kezdem.

Már megragyog fénnyel az Élet,
Mindennemű s mindenkié:
Milyen nagy, áldott fényességek.

Akárki helyén éltem volna,
Életem éltem egyaránt,
Ujjongva avagy panaszolva.

És akármi is fog már jönni,
Mielőtt végleg elmegyek,
Meg fogom ezt szépen köszönni.

Ady Endre

Gondolat

nem az számít, hogy hová döngöl a világ. nem a mocsár íze a szádban... az számít, ahogy ránézel a felröppenő madárra. az, ahogy lelked véle szállni kész, dalolni a villanydróton, elképzelni onnan a világot és megszolgálni, túlélni mindennapjait. ha képes vagy minderre, máris kész vagy, hogy igazán boldog légy. mert mindannyian apró pici madárkák vagyunk, csak a szárnyakért tennünk kell kicsit...  

/Alexander Kovats/

Wass Albert: Szívpalota titka

http://www.youtube.com/watch?v=odOStlHb74I

Wass Albert: Szívpalota titka

Minden szívnek van egy csodakertje,
a kert közepében van egy palota,
s minden palotában egy fekete szoba.

A fekete szobában Csontvázember ül.
Sötéten. Egyedül.
Néha a palota zsivajába,
s a tavaszodba belehegedül.

Olyankor õsz lesz: vágyak, álmok õsze.
Halkan peregnek, mint a levelek.
(Szívedbe mintha ezer kés hasítana:
zokog, zokog a csontvázembered.)

Idegen szemektõl kacagással véded,
jaj csak meg ne lássák: drágább mint a kincs!
Mások palotáit irigykedve nézed:
neki nincs! neki nincs!

Pedig:
minden szívnek van egy csodakertje,
s minden csodakertben van egy palota.
S bent, elrejtve mélyen, valahol, valahol:
minden palotában egy fekete szoba.

Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő, színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi. Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő, és beleszeretett. (...) A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat. De egy napon arra gondolt: mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni? És megijedt. (...) És azt gondolta: "Csapdát állítok neki. Ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem." A madár szintén szerelmes volt belé, és másnap megjelent, ahogy szokott, de beleesett a csapdába, és fogoly lett. A nő kalitkába zárta, és egész nap nézte. (...) Mivel a madár nem repülhetett, nem tudta kifejezni a létének értelmét, és lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását, és megcsúnyult. (...) Egyik nap elpusztult a madár. A nőt elfogta a bánat, és éjjel-nappal rá gondolt. De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között. (...) A madár nélkül az ő élete is elvesztette az értelmét, és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá. "Miért jöttél?" - kérdezte a halált. "Hogy újra együtt repülhess a madaraddal" - felelte a halál. "Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted volna és csodáltad volna, most viszont még ahhoz is rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele."

Paulo Coelho

Mindannyiunknak vannak személyes kedvteléseink, preferenciáink - bizonyos dolgokat szeretünk, másokat nem. Az életben mindig van két választási lehetőséged: az egyik, hogy úgy döntesz, élvezed az éppen aktuális eseményt, és tanulsz belőle - még ha nem is olyan dolog, amit szeretsz. A másik lehetőség, hogy végigküzdöd-küszködöd az élményt, közben folyamatosan hibáztatva érte mindent és mindenkit magad körül. Mi lenne, ha minden kedvezőtlen eseményt új megvilágításban szemlélnél? Mi volna, ha egyszerűen elfogadnád a tapasztalatot, mint átmeneti állapotot, és tanulnál belőle, amit csak lehet? Gondold csak el, milyen békéssé válna ezzel az élményed! Ha szereted a Poklot, azzal Mennyországgá változtatod. Az érzéseiddel döntesz - válassz hát körültekintően!
(Scott Shaw)

Guns N' Roses - Since I Don't Have You magyarul

Mióta nem vagy Nekem
(átírt fordítás)

Nincs egyetlen tervem sem,
elfogyott minden reményem;
az álmaim tovaszálltak
mióta nem vagy
nincs semmim, semmim Nekem.

Nincsenek már vágyaim,
a gyengédség elhagyott;
nincsenek boldog óráim
mióta nem vagy
nincs semmim, semmim Nekem.

Emlékezem: én és a boldogság.
Volt - elmúlt és irdatlanul fáj.
Érted hasadt ketté a szívem
mióta nem vagy
nincs semmim, semmim Nekem.

A szerelem hűtlen lett hozzám
elhagyott; s vissza se néz rám.
Nincs senki, kinek számítok
mióta nem vagy
nincs semmim, semmim nekem.

(Elaine)

Stand by Me -Jon Bon Jovi ....

A hold udvarában

Ha most felnéznél az égre,
összekötne bennünket
a hold csodás fénye,
melyben ott tükröződne
a Vágy
- mint elérhetetlen,
látomást idéző éji-báb.

/Elaine/

Lila selyemlepel

Ott áll a lány, szemében alvadt vágy,
lila selyemlepel fedi testét,
agyamon villámként suhanva át,
bárcsak velem töltetné az estét.

Rátapad szemem és némán merengek,
mily karcsú, sejlő, gömbölyded idom,
hozzálépek, merészet kérdezek:
Vacsorázni, kedves, meghívhatom?

Mona Lisa mosollyal az arcán,
szelíden, csendesen ennyit rebeg:
„Köszönöm nem, de odaát talán,
ha rendeztem sivár életemet”.

Csillogó könnycsepp ül fakó arcán,
pillekönnyeden az erkélyre lép,
korláthoz ér, visszatekint némán,
magát mélyre bízva, semmibe vész.

De miért? Kérdem feltörő hangon,
s gyűrött párnámon könnycseppek nyoma,
szörnyű álmom viharos hajnalon,
egy eldobott lét, hű karcolata.

Albert Ferenc