Vízcseppek vagyunk, jelentéktelen szürke kis parányok mind, mindannyian. Néha fent vagyunk, néha lesüllyedünk. Tenger az élet. Mindannyian keresünk mindig, keresünk egy másik vízcseppet a nagy, szörnyű óceánban. Néha megtaláljuk. Összesimulunk egy pillanatra, aztán jön egy hullám és felkap, vagy leránt a mélybe, és mi keresünk, keresünk újra tovább. /Wass Albert/
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tantra. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tantra. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. március 17., vasárnap
Osho: Tantra (idézet- figyelem)
A figyelem és a szeretet mindig édestestvérek. Ha a szeretet iránti szükségleted el van nyomva, akkor követeled a figyelmet másoktól.
Osho: Tantra (idézet -érték)
Amit adni lehet, az nem ér semmit. Az csak egy tárgy, azt el is lehet venni. Csak az az értékes, ami már eleve benned van és a Mester erre segít rádöbbenni.
...
Ha képtelen vagy kreatív lenni, akkor destruktívvá válsz; akkor a pusztításban próbálod érezni a 'hatalmadat'. A harag, az erőszak -- destruktív erők. Azért jelennek meg, mert a kreativitás hiányzik. Ezeket nem szabad elfojtani. Sőt, elő kell segíteni a felszínre törésüket, hogy megszabadulhass tőlük. Sose nyomd el magadban a haragot, az erőszakot; engedd, hogy kifüstöljön belőled. Akkor megjelenik a destruktív erők ellentéte. Ha a harag és az erőszak elpárolgott belőled, akkor hirtelen ráébredsz, hogy ott van a csönd, a szeretet, az együttérzés. Ezeket nem kell hosszú, fáradságos munkával megvalósítanod — ezek mindig is ott voltak benned. Ez éppen olyan, mint a kis hegyi patak, ami a sziklák alatt csörgedez. Lökd félre a köveket, és elkezd ömleni a víz. A patak nem küzd a kövekkel; egyszerűen csak elkezd ömleni, ha felszabadítod a gátat. A szeretet, a szerelem egy ilyen patak benned, és a harag a kő. Csak félre kell löknöd a követ... De te inkább csak visszanyomod, és így persze visszanyomod a forrásvizet is. Teljesen elapasztod. Csak lökd félre azt a követ. Nem kell senkinek a fejéhez vágnod, csak dobd félre. Te azt hiszed, hogy csak úgy tudod félredobni, hogy egyúttal hozzá is vágod valakihez. De épp ez az, amit én tanítok; hogy hogy kell odébb dobni anélkül, hogy eltalálnál vele valakit. Úgy is félre lehet lökni, hogy közben senkit nem bántasz vele. És ha sikerül, akkor mindenkinek csak a hasznára fog válni.
2013. március 3., vasárnap
Osho: Tantra (szerelem)
Aki szerelmes, az az igazi szemével lát, és nem csak lát, hanem meglát.(...)
A tantra azt mondja: ha nem vagy tudatos, képtelen vagy a szerelemre, mert a szerelem
a legmélyebb valóság ezen a Földön. Azt képzeljük erre mindenki képes..., de így
ahogy az ember most él, ez nem igaz. Be vagyunk zárva, képtelenek vagyunk szabad
utat engedni érzelmeinknek. Börtönben vagyunk! A szerelem az egy másik dimenzió,
és ha megpróbálsz valakit az időben szeretni, biztos, hogy kudarcot vallasz. (...)
(...) mert az
örökkévalóságban nincs távolság. Az egy másik dimenzió. Ha magad elé nézel, akkor
a tekinteted előbb-utóbb beleütközik valamibe, de ha felnézel az égre, ott nincs fal; az
végtelen. A szerelem kinyitja előtted az ajtót, kilépsz a szabadba, felnézel, és amit
Osho: Tantra (vallás)
A tantra számára minden szent. Ne feledd: a tantra számára minden szent -
semmi nem szentségtelen. Ha így mondom, talán jobban érthető a különbség a
vallástalan ember számára semmi nem szent; az úgymond 'vallásos' ember
számára van ami szent, van ami nem; a tantra számára viszont minden
szent.
Találkoztam néhány napja egy keresztény hittérítővel, aki azt mondta:
- Isten teremtette a világot.
- És ki teremtette a bűnt? — kérdeztem.
- Az Ördög — felelte.
- És ki teremtette az Ördögöt? — kérdeztem tovább, - Akkor egy kicsit zavarba
jött, és azt felelte:
- Természetesen az Isten teremtette az Ördögöt is...
Az Ördög teremtette a bűnt, de az Ördögöt az Isten teremtette, ..hát akkor ki az
Igazi bűnös; az Ördög, vagy az Isten? Egy dualista szemlélet mindig ilyen
zsákutcába vezet.
A tantra számára az Isten és az Ördög nem kettő. A tantra számára valójában
nincs semmi, ami gonosz, vagy ördögi lenne. Minden szent, minden isteni. És
úgy tűnik, hogy ez a helyes álláspont, ez hatol leginkább a dolgok mélyére, mert
ha van valami ezen a világon, ami nem szent, akkor az honnan származik, hogy
létezhet?
Így hát valójában csak két alternatíva létezik. Az egyik, hogy semmi sem szent
— ez az ateista szemlélete. Ez rendben van, ez sem dualista; ő semmit nem lát a
világban, ami szent lenne.
A másik, a tantra alternatívája: ő azt mondja, hogy minden szent. Ez sem
dualista.
A kettő között van azonban az úgynevezett „vallásos” ember, aki valójában nem
vallásos. Nem vallásos, de nem is ateista, mert állandó ellentmondásban van. Az
ő teológiája kibékíthetetlen ellentmondáson alapszik.
Ha van akár egyetlen sejt vagy egyetlen atom ezen a világon, ami nem szent,
akkor ettől az egész világ elveszti szentségét - mert hogy létezhetne akár egyetlen
atom is, ami nem szent, egy szent világban? Ugyan hogyan? Ahhoz, hogy valami
létezzen ezen a világon, az egész világ támogatására szüksége van. És ha a világ
egy ’eleme' nem szent, de az összes többi ’szent elem' támogatja őt — enélkül
nem létezhetne —,akkor mi a különbség?
Így tehát vagy az egész világ teljes egészében szent — vagy egyáltalán semmi
nem szent. A kettő között nincs középút.
A tantra azt mondja, hogy minden szent; ezért nehéz megértenünk. Ez a lehető
legmélyebb kettősség-nélküli álláspont, ha egyáltalán álláspontnak nevezhetjük.
De nem is nevezhetjük annak, mert minden álláspont' már eleve kettősséget
hordoz magában. A tantra nem áll szemben semmivel, tehát nem álláspont,
hanem az Egység érzete — az Egység megélése.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)