A
bűntudat az egoista elme része; nem spirituális. A vallások alaposan
kihasználják, de semmi köze a spiritualitáshoz. A bűntudat egyszerűen
azt mondja, hogy cselekedhettél volna másképpen. Ez egy ego-érzés;
mintha nem lennél tehetetlen, mintha minden a markodban lenne.
Semmi
sincs a markodban. Még te magad sem vagy a saját markodban. A dolgok
megtörténnek, nem cselekvés eredményei. Amint ezt megérted, eltűnik a
bűntudat. Olykor sírhatsz és könnyezhetsz valami miatt, de mélyen belül
tudod, hogy meg kellett történnie, mert tehetetlen vagy, egy nagyszerű
teljesség része - és te csupán egy egészen apró rész vagy. Olyan ez,
mint amikor egy levél az erős szél miatt lehullik a fáról. Ekkor a levél
ezer és egy dolgot gondol: hogy lehetett volna úgy, és nem így; hogy
ezt az elválást el lehetett volna kerülni. Mit tehetett a levél? Túl
erős volt a szél.
A
bűntudat azt a téves gondolatot ébreszti benned, hogy hatalmad van,
hogy mindent meg tudsz tenni. A bűntudat az ego árnyéka. Nem tudtál
változtatni a szituáción, és most bűntudatot érzel miatta. Ha mélyen
beletekintesz, látni fogod, hogy tehetetlen voltál, és az egész élmény
segít majd abban, hogy kevésbé legyél egoista.
Ha
figyeled, milyen alakot öltenek a dolgok, ha figyeled a megszülető
formákat és a bekövetkező történéseket, lassan-lassan eldobod az egódat.
Megtörténik a szeretet - és az elválás is. Semmit sem tehetünk érte. Ez
az, amit én spirituális hozzáállásnak nevezek: amikor megérted, hogy
semmit sem lehet tenni; amikor megérted, hogy egy mérhetetlen
hatalmasság apró része vagy csupán.
Osho
