Vízcseppek vagyunk, jelentéktelen szürke kis parányok mind, mindannyian. Néha fent vagyunk, néha lesüllyedünk. Tenger az élet. Mindannyian keresünk mindig, keresünk egy másik vízcseppet a nagy, szörnyű óceánban. Néha megtaláljuk. Összesimulunk egy pillanatra, aztán jön egy hullám és felkap, vagy leránt a mélybe, és mi keresünk, keresünk újra tovább. /Wass Albert/
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
dehát a figyelmet kikövetelni nem lehet onnan, ahol az nincsen.. sztem először azt oda kell adni másoknak, hogy legyen nekik, hogy ők is adni tudjanak. és persze mindezt magunkból.. :-)
VálaszTörlésEz igaz, de itt a "követeled" inkább idézőjeles követeled, hiszen ez nem tudatos, hanem szinte észrevétlenül, önkéntelenül is elfordulsz ha nem kapod meg a kellő figyelmet és máshol kezded keresni a szeretet. :) Keresed azt a helyet ahol megkapod, ahol adhatod....
VálaszTörlés