Csak az itt, csak a most, A máskor, a máshol nincsen. Milyen isten képes rá, Hogy kétszer is elveszítsen? Hagyjon el, hagyjon így, Ne büntessen, hogy higgyem! Tegye most, ha gondol rám, De holnap már ne segítsen! Hagyjon el, hagyjon így Ne áltasson, hogy szeret! A kezem rég nem fogja már, Panaszkodnom nincs kinek. Nem érdekel, mit ígér És nem érdekel a holnap. Csak az itt, csak a most, A harangok másért szólnak. Refr.: Most kell árts, vagy most kell érts, Most kell gyűlölj, vagy most kell félts, Figyelj rám, itt és most, hogy el ne késs! Most kell árts, vagy most kell érts, Most kell gyűlölj, vagy most kell félts, Törődj velem, itt és most, hogy el ne késs!
Vízcseppek vagyunk, jelentéktelen szürke kis parányok mind, mindannyian. Néha fent vagyunk, néha lesüllyedünk. Tenger az élet. Mindannyian keresünk mindig, keresünk egy másik vízcseppet a nagy, szörnyű óceánban. Néha megtaláljuk. Összesimulunk egy pillanatra, aztán jön egy hullám és felkap, vagy leránt a mélybe, és mi keresünk, keresünk újra tovább. /Wass Albert/
2013. május 12., vasárnap
Omen - Itt és most (élő koncertfelvétel) dalszöveggel
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése