Osho - Bizalom

Bizalom

Nagy szükségem van a bizalomra, én nagyon szeretnék bízni benned és szenvedek, mert nem tudok.

Azok az emberek, akik bíznak önmagukban, bízni tudnak másokban is. Azok, akik nem bíznak önmagukban, nem tudnak bízni másban sem. Az önbizalomból növekszik a bizalom. Ha bizalmatlan vagy önmagaddal szemben, akkor nem tudsz bízni bennem; nem tudsz bízni senkiben sem. Ha nem bízol önmagadban, hogyan tudsz bízni a bizalmadban? Mert ilyen lesz a te bizalmad. Lehet, hogy bízol bennem, de ez a te bizalmad: te bízol bennem és nem bízol magadban. Így ez a kérdés nem rólam szól, ez a kérdés mélyen, rólad szól.

Kik ezek az emberek, akik nem tudnak bízni önmagukban? Valahol valami elromlott. Először is ezek azok az emberek, akiknek nincs valami jó önképük; akik elítélik önmagukat. Ok mindig bűntudatot éreznek, mindig rossznak érzik magukat. Mindig védekeznek és mindig próbálják bizonyítani, hogy ok nem rosszak, de mélyen belül úgy érzik, hogy ok rosszak. Ezek az emberek valahol hiányolják a szeretet atmoszféráját.

A pszichológusok azt mondják, hogy az az ember, aki nem tud bízni önmagában az valahol mélyen köthető az anyjával való problémához. Az anya-gyerek kapcsolat valahogyan nem úgy történt, ahogy kellett volna. Mert az anya az első személy a gyerek tapasztalatában; ha az anya bízik a gyerekben, ha az anya szereti a gyerekét, a gyerek elkezdi szeretni az anyját és bízik benne. Az anyán keresztül válik tudatossá a gyerek a világra. Az anya az ablak, ahonnan a gyerek belép az életbe.
Idővel, ha egy gyönyörű kapcsolat van a gyerek és az anya között, egy érzelmi visszhang, egy mély érzékenység, egy mély energiaáramlás, egy virágzás… akkor a gyerek elkezd bízni másokban is. Mert tudja, hogy az elso tapasztalat gyönyörű volt, nincs oka azt gondolni, hogy a második nem lesz gyönyörű. Minden oka meg van azt hinni, hogy a világ jó.

Ha gyerekkorodban volt egy mély szeretetlégkör körülötted, akkor vallásossá válsz, a bizalom növekszik. Bízni fogsz, a bizalom természetes minőségeddé válik. Általában te nem leszel bizalmatlan, hacsak valaki nehezen nem próbál bizalmatlanságot teremteni benned; te csak akkor leszel bizalmatlan. De a bizalmatlanság kivétel. Egy ember becsap téged és megpróbálja lerombolni a bizalmadat. Lehet, hogy a bizalmad lerombolódik abban az emberben, de te nem kezdesz bizalmatlan lenni az egész emberiséggel szemben. Azt fogod mondani „Ez egy ember és van még millió belőlük. Csak egy ember miatt, miért lennék bizalmatlan az összessel szemben?”

De ha az alapvető bizalom hiányzik és valami elromlott közted és a mamád között, akkor a bizalmatlanság az alapvető minőséged lesz. Akkor általában, természetesen bizalmatlan vagy. Nem szükséges senkinek sem ezt bizonyítani. Te bizalmatlan vagy és ha valaki azt akarja, hogy bízzál benne, neki nagy munkájában lesz az, nagyon nagyban. És még akkor is csak fenntartásokkal fogsz bízni benne. Még akkor is az a bizalom nem lesz széleskörű. Nagyon keskeny lesz. Ez a probléma.
A régi időkben az emberek nagyon bizalom-teliek voltak. A bizalom SHRADDHA, az egyszerű minőség volt. Nem volt szükség kiművelni azt. Az tény, ha valaki kételkedővé akart válni, óriási erőfeszítésre volt szükség, óriási feltételekre volt szükség. Az emberek egyszerűen bizalom-teliek voltak, mert a szeretet-kapcsolatok nagyon, nagyon mélyek voltak.

A modern világban a szeretet eltűnt és a bizalom nem más, mint a szeretet tetőpontja, a szeretet krémje. A szeretet eltűnt. A gyerekek olyan családokban születtek, ahol az apa és az anya nem voltak szeretetben. A gyerekek megszülettek; az anya nem törődött velük, nem zavartatta magát, mi történik velük. Valójában o bosszankodik, mert zavarják őt… zavarják az életét. A nők elkerülik a gyerekeket és ha mégis megtörténnek, akkor ez balesetnek tűnik. És ez egy mély negatív hozzáállás. A gyerekek átveszik ezt a negatív attitűdöt; megmérgeződnek már a kezdeteknél. Ok nem tudnak bízni az anyjukban.

A filozófia nem a szomorúságból született. A filozófia a te saját tapasztalatodból jön, a saját élettapasztalatodból. Ha egy gyerek mély szeretetben van az anyjával, és az anya fürdik a saját szeretetében, az a kezdete a jövő összes bizalmának. Akkor a gyerek több szeretetteljes kapcsolatot alakít ki a nőkkel, a barátaival, akkor egy napon képes lesz feladnia magát egy mesternek és végül képes lesz önmagát feloldani Istenben. De ha az alapvető kapcsolat hiányzik, akkor hiányzik az alap is. Akkor te keményen próbálkozol, de az mindinkább nehezebbé és nehezebbé válik. Ez az, amit én a kérdezővel kapcsolatban érzek.

„Nagy szükségem van a bizalomra”… igen, mert a bizalom táplálék. Bizalom nélkül te éhes maradsz, éhező maradsz. A bizalom a legfinomabb tápláléka az életnek. Ha nem bízol, akkor nem tudsz valójában élni. Mindig félelemben vagy, körülvesz a halál és nem az élet. Egy mély bizalommal belül az egész látásmódod megváltozik. Akkor te otthon vagy, nincs konfliktus. Akkor te nem vagy idegen a világban. Akkor nem vagy idegen, nem vagy nem ide tartozó. A világhoz tartozol és a világ hozzád tartozik. A világ boldog, hogy te vagy; a világ megvéd téged. Ez a mély, védelem érzése neked bátorságot ad és bátorságot ad ahhoz is, hogy az ismeretlen felé mozdulj.

Amikor az anya otthon van a gyerek bátor. Megfigyelted már? Ki tud menni az útra, ki megy a kertbe és ezeregy dolgot tud még csinálni. Amikor az anya nincs ott, akkor csak egyszerűen benn ücsörög, fél. Nem tud kimenni; a védelem nincs jelen, a védőaura nincs ott. A légkör teljesen idegen neki.
Ha a gyerekkorodat egy mély szeretet-áradatban és bizalomban éled, akkor egy gyönyörű önképet gyűjtesz össze önmagadról. És ha a szüleid egy valódi mély szeretetben voltak egymással és benned egy nagyon boldog benyomást hagytak, mert te a betetőződése voltál az o szeretetüknek, a crescendója, a megvalósulása az ő szeretetüknek; ha ők mély szeretetben voltak, akkor te vagy a dal, ami az ő szeretetükből született. Te vagy a bizonyság, a bizonyíték arra, hogy szerették egymást. Te az ő alkotásuk vagy: ők boldognak érzik magukat tőled, elfogadnak téged és elfogadják azt a módot is, ahogyan te élsz. Még ha segíteni is próbálnak neked, akkor azt is nagyon szeretetteljesen próbálják tenni. Még ha néha azt is mondják: „Ne csináld ezt!”, nem fogod támadásnak venni és nem érzel sértődést sem. Valójában törődést fogsz érezni.

De amikor a szeretet hiányzik és az apád vagy a mamád azt mondja, „Ne csináld ezt!” és „Tedd ezt!” idővel a gyerek kezdi megtanulni, hogy „nem vagyok elfogadva úgy ahogy vagyok. Ha bizonyos dolgokat megteszek, akkor szeretve vagyok. Ha nem teszek meg, akkor nem vagyok szeretve. Ha valamiféle más dolgokat cselekszem, akkor utálva vagyok.”
Így o elkezd összezsugorodni. Az o tiszta lénye nincs elfogadva és szeretve. A szeretet feltételes; a bizalom elveszett. Ekkor sosem lesz képes egy gyönyörű önképet alkotni magáról. Mert a mamád szeme, az, amely először tükröz vissza téged és ha boldogságot tudsz benne látni, áldást, bűvöletet, egy nagy eksztázis figyel téged, akkor tudod, hogy értékes vagy. Tudod, hogy van egy belső értéked. Akkor nagyon könnyű bízni, nagyon könnyű a feladás, mert te nem félsz. De ha te azt tudod, hogy rossz vagy, akkor mindig próbálod bebizonyítani, hogy nem vagy az.

Az emberek okoskodóvá váltak. Minden okoskodó ember alapvetően olyan, akinek nincs jó önképe magáról. Nagyon védekezők, sértődékenyek. Ha egy okoskodó embernek te azt mondod, hogy „ezt a dolgot rosszul csináltad”, o azonnal neked támad és mérgessé válik. Még egy baráti kritikát sem képesek elfogadni. De ha van egy jó énképe önmagáról, akkor kész meghallgatni, kész tanulni, kész tiszteletben tartani mások véleményét. Lehet, hogy igaza van, de akár igaza van, akár téved, ő nem aggódik, mert a kritika nem számít. Ő jó marad a saját szemében.

Az emberek érzékenyek. Nem akarnak kritikát, nem akarják, hogy valaki megmondja nekik, hogy ezt vagy azt tegyék, vagy ne tegyék. És ezek az emberek azt gondolják, hogy nem tudják önmagukat feladni, mert ők erősek. Pedig csak betegek, neurotikusak. Csak egy erős férfi vagy nő tudja feladni magát- egy gyenge sosem, mert a feladásban az utóbbiak úgy gondolják, hogy az ő gyengeségük ismertté lesz a világ számára.
Ők tudják, hogy gyengék, tudnak a kisebbségi komplexusukról, így nem tudnak meghajolni. Ez nehéz nekik, mert a meghajlással elfogadnák a kisebbségi érzésüket. Csak egy „felsőbbrendű” tud mélyre hajolni; egy kisebbrendű sosem tud mélyen meghajolni. Ők nem tudnak tisztelni senkit, mert nem tisztelik magukat sem. Nem tudják, hogy mi az a tisztelet és mindig félnek a feladástól, mert azt gyengeségként értelmezik.

Szóval, ha neked nehéz bízni, akkor menj vissza a múltadba. Mélyre kell ásnod a memóriádban. Be kell lépned a múltadba. Meg kell tisztítanod az elmédet a múlt benyomásaitól/hatásaitól. Egy rakás szemeted van a múltadból; szabadulj tőle. Ez a kulcsa ennek: ha visszamész, ne csak emlékezz, hanem éld át újra.
Csinálj belőle meditációt. Minden nap éjszaka, csak egy órára menj vissza. Próbáld megtalálni mindazt, ami gyerekkorodban történt veled. Minél mélyebbre mész annál jobb - mert mi nagyon sok megtörtént dolgot rejtegetünk magunkban, csak nem engedjük meg, hogy felbugyogjon a tudatunkba. Engedd meg, hogy a felszínre kerüljenek. Menj minden nap, egyre mélyebbre és mélyebbre. Először olyasvalamire fogsz emlékezni, amikor 4-5 éves vagy és nem leszel képes azon túl menni. Hirtelen a Kínai Nagy fallal találod magad szemben. De menj tovább. Idővel látni fogsz, ahogyan tovább mész: 3 éves, 2 éves.
Voltak, akik elérték a születésük pillanatát. Voltak, akik elérték az anyaméhben töltött idők emlékeit és voltak, akik azon is túl mentek, beléptek egy másik életbe, amikor meghaltak.
Ha eléred azt a pontot, amikor megszülettél és felszabadítod azt a pillanatot, az egy mély agonizálás, mély fájdalom. Majdnem olyan érzés lesz, mintha újra megszületnél. Lehet, hogy úgy fogsz sírni, mint amikor egy újszülött sír az első alkalommal. Úgy fogsz fuldokolni, ahogyan a gyerek fuldokol, amikor kikerül az anyaméhből - mert az első néhány másodpercben nem volt képes lélegezni. Egy nagy fuldoklás volt: aztán a sírás és a levegő áramlani kezd és megnyílik az átjáró, a tüdeje elkezd funkcionálni. Lehet, hogy el tudsz jutni erre a pontra.
Ekkor gyere vissza. Menj újra, aztán gyere vissza minden éjjel. Ez legalább 3-9 hónapot vesz igénybe és minden nap egyre felszabadultabb leszel és a bizalmad ezzel párhuzamosan elkezd növekedni. Egyszer a múlt megtisztul és látni fogod, ahogyan történtek a dolgok; szabad leszel tőle. Ez a kulcs: ha tudatába kerülsz mindannak, ami a memóriádban van, akkor szabaddá válsz tőle. Az éberség felszabadít, az öntudatlanság kötéseket teremt. És akkor lehetségessé válik a bizalom.

A pszichológusok rájöttek, hogy a szeretet bizalom. Hacsak 20 évvel ezelőtt valaki azt mondta volna, hogy a szeretet egy finom vitalitás, akkor a tudósok ezen nevettek volna. Azt mondták volna: ”te egy költő vagy, illúzióban és álmokban élsz. A szeretet és a táplálék? - ez mind képtelenség”. De most a tudományos kutatók azt mondják: a szeretet táplálék. Amikor egy gyereket táplálnak akkor, az a testét táplálja; és ha nem kap szeretet, akkor a lelke nem táplálkozik. A lelke éretlen marad. Így van egy módja annak mérésére, hogy a gyerek szeretve volt-e vagy sem, azt a melegséget, amire szüksége volt megkapta-e vagy sem. Egy kórházban minden táplálékot meg tudsz adni a gyereknek, amire neki szüksége van, az összes gyógyító törődést. De csak válaszd el az anyjától; adj neki tejet, gyógyszert, törődést, mindent, csak ne öleld meg, ne csókold meg, ne érintsd meg.

Sok kísérletet végeztek már. A gyerek idővel elkezd összezsugorodni. Beteggé válik és a legtöbb esetben meghal, minden látható ok nélkül. Vagy ha túléli is gyengeelméjűvé, idiótává válik. Élni fog, csak éppen az élet peremén. Soha nem lesz mélyen az életben, nem lesz energiája. Megölelni a gyereket, adni a test melegét neki, az táplálék, nagyon finom táplálék. Most ez idővel fel lett ismerve.
Engedd meg, hogy jövendöljek neked: 20-30 év múlva a pszichológusok rá fognak jönni, hogy a bizalom nagyobb táplálék, egy óriási lehetőség – nagyobb, mint a szeretet… olyan mint az imádság. A bizalom egy nagyon finom imádságosság. Képes vagy ezt érezni. Ha van bizalmad, akkor azonnal meglátod, hogy velem egy óriási kalandra vállalkozol és az életed azonnal elkezd megváltozni. Ha nincs bizalmad, akkor ott maradsz, ahol vagy. Én továbbra is beszélek, továbbra is húzlak; de te beragadsz – valahol hiányolni fogsz engem. Enged meg, hogy a bizalom megerősödjön. Az a bizalom lesz a híd kettőnk között. Akkor a közönséges szavak világosság válnak, akkor az én jelenlétem egy anyaméhé válik és te képes vagy újjászületni.

Emberek, akik csak félelemből bíznak, mert valakin csüngeni akarnak, valakihez ragaszkodnak, félnek és valaki kezét akarják fogni, az égre tekintenek és Istenhez imádkoznak, hogy érezzék a félelemnélküliséget. Megfigyelted már? Néha ha egy sötét utcán kelsz át éjjel, elkezdesz fütyülni, vagy énekelni – nem mintha az segítene. De segít a maga módján. Az énekléstől melegebbé válsz. Az énekléssel elfoglalod magad: a félelmet elnyomod. Fütyüléssel elkezded jobban érezni magad. Elfelejted, hogy sötétben és veszélyben vagy, de valójában ez nem hoz valódi változást a realitásban. A félelem és a veszély még jelen van. Sőt még nagyobb, mert azt, aki el van foglalva az énekléssel könnyebb kirabolni, mert ő kevésbé lesz éber. Még kevésbé lesz óvatos mialatt fütyül, mert egy illúziót teremt maga körül. Ha a bizalmad a félelemből ered, jobb, ha nincs bizalmad, mert az, hamis. Ezt hallottam:

Mulla Nasrudin felmászott a borbély székébe és azt kérdezte:” hol van az a borbély, aki a másik széknél dolgozott?” „Ó az egy szomorú történet” mondta a borbély. „Olyan ideges és levert lett az üzlet miatt, hogy egy nap, amikor a vendég azt mondta, hogy nem kér masszázst, teljesen kikelt magából és elvágta a vendég torkát a borotvával. Most a helyi kórházban van. Egyébként kér egy masszázst?”
„Természetesen” mondta Mulla Naszrudin.

Félelemből azt mondod természetesen, de az nem lesz bizalom. A bizalom a szeretetből születik és ha úgy találod, hogy nem tudsz bízni akkor neked nagyon keményen kell dolgoznod. Akkor te nagyon túl vagy terhelve a múltaddal, ártatlanul túlterhelt vagy. Ki kell tisztítani, tisztogatnod magad.

Osho