- Mi az, hogy "igazi"? - kérdezte egy napon Bársony-nyuszi a
Bőr-lovacskától, amikor egymás mellett feküdtek a hintaszék alatt. - Azt
jelenti, hogy van bennem valami, ami zúg és kiáll belőle egy fogantyú?
-
Az, hogy "igazi" az nem azt jelenti, hogy milyennek csináltak. -
felelte Bőr-lovacska. - Az, hogy "igazi" vagy, az csak úgy, váratlanul
történik veled. Amikor egy gyerek hosszú-hosszú ideje szeret téged
magadat, akkor attól leszel igaz.
- Nem fáj az? - kérdezte Bársony-nyuszi.
- Néha fáj. - mondta Bőr-lovacska, mert ő mindig megmondta az igazat. - De ha igazi vagy, akkor nem törődsz vele, hogy fáj.
- Hogy történik ez? Hirtelen? Úgy, mint amikor felhúznak? Vagy apránként?
-
Nem hirtelen történik. - mondta Bőr-lovacska - csak történik. Lassan.
Soká tart. Ezért nem szokott megtörténni olyanokkal, akik könnyen
eltörnek, vagy elszakadnak. Mire igazi leszel, addigra rendszerint már
majdnem az egész szőröd elkopott a sok szeretettől és simogatástól, amit
kaptál, és a fél szemed is kiesett már, és minden ízületed lötyög. De
ha "igazi" vagy, akkor már nem tudsz csúnya lenni, legföljebb azok
szemében, akik úgyse értenek semmit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése