LUDWIG PFAU: SZÉP IDŐ (fordítás)

Szép idő

Midőn a völgy ölén lenn
– együtt, két szerető –
ültünk a csillagfényben,
az volt a szép idő!

A nap letűnt, a szemnek
az éj pihentető;
hála a szerelemnek
az volt a szép idő!

Most tőlem messze tudlak,
lakod távol eső,
itt csak csillagok hullnak –
az volt a szép idő!

Maradtam itthon veszteg,
hol szívem szenvedő,
ó csókok, ó szerelmek! –
az volt a szép idő!

Völgyünk, légy csendes mélység,
magányba révedő;
csak halk dalok idézzék,
hogy volt itt szép idő…

 (Szőllősi Dávid fordítása)