Együtt kell élni, nem
egymásban és nem egymás mellett. Egy kapcsolat nem adhat többet annál,
mint hogy a nőt és a férfit egyaránt hozzásegíti rejtett lehetőségeinek
kibontakozásához, ahhoz, hogy egyre inkább hiteles, egyre markánsabban
önmaga legyen. Két szuverén-ember együttélésének ez az igazi értelme. Az
"Én" nem oldódhat fel a "Mi" élményében. De ez a két Én nem is
távolodhat el egymástól annyira, hogy a kapcsolat páros magánnyá
változzon. Két szabad ember életét gondolatok, élmények; örömök és
kínlódások megosztása ötvözi össze. De a megosztás is mérték szerint
történjen. Minden embernek joga van ahhoz, hogy lelkében egy kis kamrát
megtartson önmagának. Ez csak az övé. Ennek az ajtaját nem kell
kinyitni.
Egy
emberért mindent vállalni kell. Egy helyzetért nem. Amíg számunkra egy
ember fontos - addig mindent vállalnunk kell érte, és megéri. Ez igazi
vállalás. Amikor nem az ember a fontos, hanem a helyzet megtartása: a
lakás, a szociális és anyagi biztonság, a látszat, a környezet véleménye
- akkor már megalkuvásról van szó. Ez is elvállalható, de csak
őszintén, legalább önmagunk előtt. Ne csapjuk be magunkat ürügyekkel: a
gyerekek érdekével, erkölcsi aggályokkal, a kímélettel. Gyávaságunk az
újrakezdésre, félelmünk a változásoktól és az egyedül maradástól nehézzé
teheti az együttélést, de fenntarthatja. Azonban hazugságra nem lehet
alapozni tisztességes kapcsolatot: biztosan összeomlik.
Minden kapcsolat,
történés valahonnan valahová tart. Erre kell figyelni. Úton vagyunk-e
még? Vagy már csak ismételjük magunkat? Mit "hoz ki" belőlünk az
együttélés? Jót? Előre lépést, derűt, szabadságot, munkaképességet?
Rosszat? Idegességet, beszűkülést, rosszkedvet? A kapcsolat változik, és
benne változunk mi is. Előfordulhat, hogy az utak szétágaznak. Ha
tartósan úgy érezzük, hogy már nincs dolgunk egymással, harag és
gyűlölet nélkül is el lehet búcsúzni. Azonban sokszor a másikra
haragszunk, mert nem olyan vagy nem vált olyanná, amilyennek
elképzeltük. Pedig nem tehet arról, hogy nem vagyunk elég jó
emberismerők, és olyat kértünk, amit nem tud megadni. Elmenni könnyen
kell, ahogy a levél leválik a fáról. Elmenni egyszer szabad csak és
véglegesen. Egy foghúzás rossz, de elviselhető. De ha mindennap húznának
rajta egy keveset - azt nem lehetne kibírni. Az ilyenfajta szétválásban
tönkremegy két ember
Azért kell választani és dönteni, mert ez egyben tartja az embert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése