Vízcseppek vagyunk, jelentéktelen szürke kis parányok mind, mindannyian. Néha fent vagyunk, néha lesüllyedünk. Tenger az élet. Mindannyian keresünk mindig, keresünk egy másik vízcseppet a nagy, szörnyű óceánban. Néha megtaláljuk. Összesimulunk egy pillanatra, aztán jön egy hullám és felkap, vagy leránt a mélybe, és mi keresünk, keresünk újra tovább. /Wass Albert/
2012. június 3., vasárnap
Aludnom kell
aludnom kell
már nem bírom
szívem szorít
ébren fáj
aludnom kell
távol hallom
hangod szólít
ne sírj hát
aludnom kell
csended vágyom
ringat karod
csitulj már
aludnom kell
vágyam szánom
csábít csókod
álmodj hát
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése