Vízcseppek vagyunk, jelentéktelen szürke kis parányok mind, mindannyian. Néha fent vagyunk, néha lesüllyedünk. Tenger az élet. Mindannyian keresünk mindig, keresünk egy másik vízcseppet a nagy, szörnyű óceánban. Néha megtaláljuk. Összesimulunk egy pillanatra, aztán jön egy hullám és felkap, vagy leránt a mélybe, és mi keresünk, keresünk újra tovább. /Wass Albert/
2012. április 8., vasárnap
gondolat
nem az számít, hogy hová döngöl a világ. nem a mocsár íze a szádban... az számít, ahogy ránézel a felröppenő madárra. az, ahogy lelked véle szállni kész, dalolni a villanydróton, elképzelni onnan a világot és megszolgálni, túlélni minnapjait. ha képes vagy minderre, máris kész vagy, hogy igazán boldog légy. mert mindannyian apró pici madárkák vagyunk, csak a szárnyakért tennünk kell kicsit... (Alexander Kovats)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése