Hány éve áltatod magad azzal, hogy majd csak túl leszel ezen is?
EZ A TE ÉLETED, EGY CSODA….NEM AZÉRT KAPTAD, HOGY CSAK TÚL LEGYÉL RAJTA
Tudom, hogy mennyi nehézséggel nézel most is szembe, de ha mindig csak
túl akarsz lenni rajta, akkor épp a lényegről fogsz lemaradni. A csoda,
amit keresel az éppen az elmélyülésben és a helyzet elfogadásában
rejlik. Legyen akármilyen nehéz és fájdalmas is, ami veled történik, ha
egyszerűen csak átúszol a felszínén, akkor pont arról az ajándékról
mondasz le ami a közepén rejlik annak, aminek épp a részese vagy…
Minden probléma újra és újra visszatér hozzád, egészen addig, amíg
magadhoz nem öleled és teljesen el nem fogadod az általa kínált
kihívással
együtt. A probléma, amit szeretnél inkább elkerülni magában hordja a
saját megoldását. Abban a pillanatban, hogy nem tiltakozol ellen, hanem
megöleled a kezedbe kapod mindazt, amit régóta keresel.
(Schilling Péter)
2017. február 13., hétfő
2017. január 23., hétfő
2016. május 13., péntek
E.Tolle: A félelem eredete
A FÉLELEM EREDETE
A félelem pszichológiai állapota elválik bármilyen konkrét, valódi, azonnali veszélytől. Ez több formában jelentkezett: kényelmetlenségérzetként, aggodalomként, szorongásként, idegességként, feszültségként, rettegésként, fóbiaként stb. Ez a fajta pszichológiai félelem mindig valami olyasmivel kapcsolatos, ami megtörténhet, s nem olyannal, ami éppen most történik. Te itt és most vagy, elméd pedig a jövőben. Ez „szorongásszakadékot" szül. Ha te az elméddel azonosulva, elvesztetted a kapcsolatot a most erejével és egyszerűségével, akkor ez a szorongásszakadék állandó társaddá válik. A jelen pillanattal mindig meg tudsz birkózni, viszont képtelenség megbirkózni valamivel, ami csak az elmének egy kivetítése: a jövővel.
Sőt, ameddig az elméddel azonosulsz, addig életedet folyamatosan az ego működteti, ahogyan azt már korában is említettem. Az ego — épp fantomtermészete miatt —a finoman kimunkált védelmi mechanizmusok ellenére nagyon sérülékeny és bizonytalan, s állandó fenyegetettséget érez. Mellesleg ez még akkor is így van, ha kifelé nagyon magabiztosnak mutatja magát. Emlékezz csak a definícióra, miszerint az érzelem a testnek az elme működésére adott válaszreakciója. Vajon milyen üzenetet kap folyamatosan a test az egótól, a hamis, elme teremtette éntől? „Veszély! Fenyegetve vagyok!" És milyen érzelmet gerjeszt ez a folyamatos üzenet? Természetesen félelmet.
A félelemnek a jelek szerint számos oka lehet: veszteségtől való félelem, kudarctól való félelem, sérüléstől való félelem stb. Ám végső soron valójában minden félelem az ego félelme a haláltól, a megsemmisüléstől. Az ego számára a halál mindig karnyújtásnyira ólálkodik. Ebben az elmével azonosult állapotban a haláltól való félelem az élet minden területére kihat.
Például még egy olyan, látszólag triviális és „normális", gyakori jelenség is a halálfélelemből ered, mint a kényszeres szükséglet, hogy a vitában neked legyen igazad — görcsösen védve az álláspontot, amellyel azonosultál —, s hogy a másik fél véleményéről bebizonyosodjon, hogy az téves. Ha azonosulsz egy mentális, gondolati pozícióval, akkor tévedésed esetén a te — elme alapú — énképedet komoly megsemmisülési veszély fenyegeti. Egóként nem engedheted meg magadnak, hogy téved)! A tévedés egyenlő lenne a halállal! Emiatt vívtak háborúkat, és emiatt futott zátonyra megszámlálhatatlanul sok kapcsolat.
Ha egyszer véget vetsz az elméddel való azonosulásnak, akkor éntudatod számára már nem számít, hogy igazad van-e vagy nem, s így szertefoszlik a mélyen tudattalan, erős kényszered, miszerint feltétlenül igazadnak kell lennie — ami egyébként az erőszak egyik megnyilvánulási formája. Akkor világosan és határozottan kimondhatod majd, hogy mit érzel, mit gondolsz, és ez már nem jár együtt sem védekezéssel, sem támadással. Ebben az állapotban éntudatod bensődnek már egy mélyebb és igazabb forrásából táplálkozik, nem az elmédből.
Vedd észre a benned esetleg felbukkanó védekező kényszer bármilyen formáját! Ez esetben vajon mit
védesz? Egy illuzórikus identitást, az elmédben lévő képet, egy fiktív lényt. Azáltal, hogy ezt a mintát tudatossá teszed, hogy tanúként megfigyeled, megszünteted a vele való azonosulást. Tudatosságod fényében a tudattalan minta így már gyorsan szertefoszlik.
Ezzel véget ér minden vita és hatalmi játék, amely roppant mértékben rombolja az emberi kapcsolatokat. A mások fölötti hatalom valójában erőnek álcázott gyöngeség. Az igazi erő bensődben található, és az most is elérhető számodra.
Az elme törekvése mindig a most elutasítására és a mostból való elszökésre irányul. Más szóval: minél jobban azonosulsz az elméddel, annál többet szenvedsz. Vagy úgy is fogalmazhatok: minél inkább képes vagy elfogadni és értékelni a mostot, annál szabadabb vagy a fájdalomtól, a szenvedéstől — annál szabadabb vagy az egós elmétől.
Ha nem akarsz több fájdalmat létrehozni magad és mások számára, ha nem akarsz hozzátenni a benned még mindig élő, múltból származó fájdalomüledékhez, akkor ne teremts több időt. Vagy legalábbis ne többet, mint amennyi ahhoz szükséges, hogy életed gyakorlati vonatkozású ügyeit kezelni tudd! Hogyan hagyd abba az idő teremtését?
Értsd meg mélyen, hogy csak a jelen pillanattal rendelkezel! Állítsd a mostot életed középpontjába!
Amíg ez idáig az időben éltél, és csak rövid látogatásokat tettél a mostba, tedd át lakhelyedet a mostba, és csak akkor tegyél rövid látogatásokat a múltba és a jövőbe, amikor élethelyzeted gyakorlati tennivalói azt feltétlenül szükségessé teszik!
Mindig mondj igent a jelen pillanatra!
E.TOLLE
A félelemnek a jelek szerint számos oka lehet: veszteségtől való félelem, kudarctól való félelem, sérüléstől való félelem stb. Ám végső soron valójában minden félelem az ego félelme a haláltól, a megsemmisüléstől. Az ego számára a halál mindig karnyújtásnyira ólálkodik. Ebben az elmével azonosult állapotban a haláltól való félelem az élet minden területére kihat.
Például még egy olyan, látszólag triviális és „normális", gyakori jelenség is a halálfélelemből ered, mint a kényszeres szükséglet, hogy a vitában neked legyen igazad — görcsösen védve az álláspontot, amellyel azonosultál —, s hogy a másik fél véleményéről bebizonyosodjon, hogy az téves. Ha azonosulsz egy mentális, gondolati pozícióval, akkor tévedésed esetén a te — elme alapú — énképedet komoly megsemmisülési veszély fenyegeti. Egóként nem engedheted meg magadnak, hogy téved)! A tévedés egyenlő lenne a halállal! Emiatt vívtak háborúkat, és emiatt futott zátonyra megszámlálhatatlanul sok kapcsolat.
Ha egyszer véget vetsz az elméddel való azonosulásnak, akkor éntudatod számára már nem számít, hogy igazad van-e vagy nem, s így szertefoszlik a mélyen tudattalan, erős kényszered, miszerint feltétlenül igazadnak kell lennie — ami egyébként az erőszak egyik megnyilvánulási formája. Akkor világosan és határozottan kimondhatod majd, hogy mit érzel, mit gondolsz, és ez már nem jár együtt sem védekezéssel, sem támadással. Ebben az állapotban éntudatod bensődnek már egy mélyebb és igazabb forrásából táplálkozik, nem az elmédből.
Vedd észre a benned esetleg felbukkanó védekező kényszer bármilyen formáját! Ez esetben vajon mit
védesz? Egy illuzórikus identitást, az elmédben lévő képet, egy fiktív lényt. Azáltal, hogy ezt a mintát tudatossá teszed, hogy tanúként megfigyeled, megszünteted a vele való azonosulást. Tudatosságod fényében a tudattalan minta így már gyorsan szertefoszlik.
Ezzel véget ér minden vita és hatalmi játék, amely roppant mértékben rombolja az emberi kapcsolatokat. A mások fölötti hatalom valójában erőnek álcázott gyöngeség. Az igazi erő bensődben található, és az most is elérhető számodra.
Az elme törekvése mindig a most elutasítására és a mostból való elszökésre irányul. Más szóval: minél jobban azonosulsz az elméddel, annál többet szenvedsz. Vagy úgy is fogalmazhatok: minél inkább képes vagy elfogadni és értékelni a mostot, annál szabadabb vagy a fájdalomtól, a szenvedéstől — annál szabadabb vagy az egós elmétől.
Ha nem akarsz több fájdalmat létrehozni magad és mások számára, ha nem akarsz hozzátenni a benned még mindig élő, múltból származó fájdalomüledékhez, akkor ne teremts több időt. Vagy legalábbis ne többet, mint amennyi ahhoz szükséges, hogy életed gyakorlati vonatkozású ügyeit kezelni tudd! Hogyan hagyd abba az idő teremtését?
Értsd meg mélyen, hogy csak a jelen pillanattal rendelkezel! Állítsd a mostot életed középpontjába!
Amíg ez idáig az időben éltél, és csak rövid látogatásokat tettél a mostba, tedd át lakhelyedet a mostba, és csak akkor tegyél rövid látogatásokat a múltba és a jövőbe, amikor élethelyzeted gyakorlati tennivalói azt feltétlenül szükségessé teszik!
Mindig mondj igent a jelen pillanatra!
E.TOLLE
2016. május 7., szombat
Alexander Kovats
A korsós leány és a kút
El-eltűnő tűnődésem
folytonos tündérálma vagy
Megébreszt belőled
a csobbanás
mikor korsód szívem éri
Mezítelen puha lépteid
szívgyűrűim hullámai
hazáig kíséri..
Míg el-tűnődök ismét
hosszan és csendesen,
álmodom - közeledő
lépteidet Kedvesem..
(2016. 05. 07.)
2016. április 9., szombat
2015. október 4., vasárnap
Republic - A 67-es út -dalszöveggel
Nagy esők jönnek és elindulok, elmegyek innen messze,
A 67-es úton várhatsz rám dideregve,
Nyáréjszakán, ha nem jövök, esik az eső és mennydörög,
A csillagokkal, ha szédülök, esik az eső és nem találsz rám.
Csillagok, csillagok mondjátok el nekem,
Merre jár, hol lehet most a kedvesem,
Veszélyes út, amin jársz, veszélyes út, amin járok,
Egyszer te is hazatalálsz, egyszer én is hazatalálok.
Nagy esők jönnek és itt maradok, itt maradok örökre,
A 67-es út mellett, az árokparton ülve
Nyáréjszakán, ha nem jövök, esik az eső és mennydörög,
A csillagokkal, ha szédülök, esik az eső és nem találsz rám.
Csillagok, csillagok mondjátok el nekem,
Merre jár, hol lehet most a kedvesem,
Veszélyes út, amin jársz, veszélyes út, amin járok,
Egyszer te is hazatalálsz, egyszer én is hazatalálok.
Nagy esők jönnek és elindulok, elmegyek innen messze,
A 67-es úton várhatsz rám dideregve
Nyáréjszakán, ha nem jövök, esik az eső és mennydörög,
A csillagokkal, ha szédülök, esik az eső és nem találsz rám.
Csillagok, csillagok mondjátok el nekem,
Merre jár, hol lehet most a kedvesem,
Veszélyes út, amin jársz, veszélyes út, amin járok,
Egyszer te is hazatalálsz, egyszer én is hazatalálok.
Csillagok, csillagok mondjátok el nekem,
Merre jár, hol lehet most a kedvesem,
Veszélyes út, amin jársz, veszélyes út, amin járok,
Egyszer te is hazatalálsz, egyszer én is hazatalálok.
Csillagok, csillagok mondjátok el nekem,
Merre jár, hol lehet most a kedvesem,
Veszélyes út, amin jársz, veszélyes út, amin járok,
Egyszer te is hazatalálsz, egyszer én is...
hazatalálok.
Republic - Kék és narancssárga -dalszöveggel
Ne sírj úgyis mindegy,
A lovacska elszaladt,
Felhők között a Nap,
Felhők között a Nap.
Kék és narancssárga színekbe öltözött,
Most már senki se bánthat,
Most már semmi se fájhat.
Egyszer mindenki eljön,
Egyszer mindenki itt lesz.
Örökre megtalálhatsz,
Örökre elveszíthetsz...
Egyszer mindenki eljön,
Egyszer mindenki itt lesz.
Örökre megtalálhatsz,
Örökre elveszíthetsz... elveszíthetsz... elveszíthetsz...
Republic - Nem volt még soha így -dalszöveggel
Nem volt még soha így
És nem lesz soha már,
Nem jössz vissza ide
Többé már ezután.
Száműzött vagy-e vándor
Vagy ártatlan utazó.
M'ért nem tudhatod azt meg,
Hogy hol a jó .
M'ért nem tudhatod azt meg,
Hogy hol a jó.
Hagyd, hogy essen eső
És áradjon a folyó,
Nyáron süssön a nap
És télen hulljon a hó.
Ha fázol, itt melegedj meg
Van még jó borom is
És engedj holnap a szélnek
Bárhova visz
És engedj holnap a szélnek
Bárhova visz.
Republic - Kék hotel -dalszöveggel
A távolban egy kék hotel, ott lakik az Isten,
sokszor sír, mert szeret minket,
sokszor sír, mert nem segíthet.
Túl nagy a káosz a világvégén,
süllyedünk a semmibe,
elszakadt a belső fénykép,
nincsen bennünk semmi részvét.
Most kellene imádkozni,
biztos nem fájna ennyire,
a kevesebből tán több lenne,
és maradna kegyelemre.
Csak szállj, ami itt tartott elszakadt,
minden emlékünk itt marad,
a napfényes ég alatt.
Csak szállj, ami itt tartott elszakadt,
minden emlékünk itt marad,
a csillagos ég alatt.
Az életünk értelme,
lelkünkbe van írva,
ahogy ő akarta, úgy lett megírva.
Álmomban már nem sír az Isten,
csak könnyezve szurkol nekünk,
ha sikerülne megváltozni,
a kék hotelben kezet fogna velünk.
Csak szállj, ami itt tartott elszakadt,
minden emlékünk itt marad,
a napfényes ég alatt.
Csak szállj, ami itt tartott elszakadt,
minden emlékünk itt marad,
a csillagos ég alatt.
Csak szállj, ami itt tartott elszakadt,
minden emlékünk itt marad,
a napfényes ég alatt.
Csak szállj, ami itt tartott elszakadt,
minden emlékünk itt marad,
a csillagos ég alatt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)