2018. október 10., szerda
2018. május 26., szombat
Jó tanácsok az Élethez... 1.
Arra gondoltam, néha feljegyzek valamit, ami eszembe jut, ami hozzásegít ahhoz, hogy az Életed könnyebb legyen, egyszerűbb, elviselhetőbb... valamit, amit megtapasztaltam és hiszem, hogy úgy van... lehet némelyik közhelyesen hangzik, de attól még lehet igaz és attól még jól jöhet, hogy újra átgondolja az ember. Mert a lényeg, hogy ezeket nem elég elolvasni, ezeket át kell gondolni, meg kell érteni.
Remélem eszembe jut néha-néha egy ilyen gondolat. Szeretlek.
Légy Türelmes és soha, de soha ne rohanj, ne kapkodj!
Ez olyan mindennap hallom százszor mondat, de hiszem, hogy a nyugodt Élet alapköve a Türelem. S a nyugodt Élet az bizony kulcs a Boldogsághoz.
Ha kapkodsz, rohansz, minden félresikerül. Leejted, nekimész, elírod, elfelejted, elrontod, elhagyod, elsiklasz felette így kihagyod... és nem tudod összeragasztani, nem tudod meg nem történtté tenni, nem tudod kiradírozni, törölni, nem tudod újracsinálni, nem fogod megtalálni és minden, minden következményeit viselned kell, amitől letört leszel, szomorú, kiábrándult, bosszús és így tovább.... Megéri?
Ha toporogsz a sorban és mérgelődsz, gyorsabban fog haladni? Felidegesíted magad, a környezeted és mindenki rosszul érzi magát Tőle...
Ha valaki nem jön a megbeszélt időre... nem lehet, hogy valami oka van? Hogy nagyon igyekezett, de valami közbe jött... mi lenne ha addig keresnél valami elfoglaltságot amíg ideér és kellemes és hasznos időtöltést csinálnál a bosszankodásból.? Ha valami nem jött össze, majd legközelebb megoldódik. Talán így kellett lennie, mert ha időben jött volna, elüti egy autó... lehet nem? Lehet, hogy minden úgy jó, ahogy van? Lehet ugye... csak rajtad múlik...
Amúgy igen, könnyű mondani. A 4 x után is még előfordul gyakran, hogy beleszaladok én is ebbe a hibába és igen, saját magamnak is el kell mondanom újra és újra, hogy nyugi van és lassan és ne rohanj...
Beszélgess magaddal! Szólj magadra, ha másként nem megy :)
Remélem eszembe jut néha-néha egy ilyen gondolat. Szeretlek.
Légy Türelmes és soha, de soha ne rohanj, ne kapkodj!
Ez olyan mindennap hallom százszor mondat, de hiszem, hogy a nyugodt Élet alapköve a Türelem. S a nyugodt Élet az bizony kulcs a Boldogsághoz.
Ha kapkodsz, rohansz, minden félresikerül. Leejted, nekimész, elírod, elfelejted, elrontod, elhagyod, elsiklasz felette így kihagyod... és nem tudod összeragasztani, nem tudod meg nem történtté tenni, nem tudod kiradírozni, törölni, nem tudod újracsinálni, nem fogod megtalálni és minden, minden következményeit viselned kell, amitől letört leszel, szomorú, kiábrándult, bosszús és így tovább.... Megéri?
Ha toporogsz a sorban és mérgelődsz, gyorsabban fog haladni? Felidegesíted magad, a környezeted és mindenki rosszul érzi magát Tőle...
Ha valaki nem jön a megbeszélt időre... nem lehet, hogy valami oka van? Hogy nagyon igyekezett, de valami közbe jött... mi lenne ha addig keresnél valami elfoglaltságot amíg ideér és kellemes és hasznos időtöltést csinálnál a bosszankodásból.? Ha valami nem jött össze, majd legközelebb megoldódik. Talán így kellett lennie, mert ha időben jött volna, elüti egy autó... lehet nem? Lehet, hogy minden úgy jó, ahogy van? Lehet ugye... csak rajtad múlik...
Amúgy igen, könnyű mondani. A 4 x után is még előfordul gyakran, hogy beleszaladok én is ebbe a hibába és igen, saját magamnak is el kell mondanom újra és újra, hogy nyugi van és lassan és ne rohanj...
Beszélgess magaddal! Szólj magadra, ha másként nem megy :)
2017. december 31., vasárnap
Szeretet
A szeretet türelmes, minden más türelmetlen. És amint egyszer megérted, hogy türelmesnek lenni annyi, mint szeretni, és türelmesnek lenni annyi, mint imádságban lenni, akkor mindent megértettél. Meg kell tanulnod várni. - Osho (Forrás: Citatum.hu)
Szerelem
Amikor valami hiányzik, akkor tenned kell valamit - ez egy hívás a magasabb és magasabb csúcsok felől. Nem mintha teljességet éreznél, amikor eléred őket; a szerelem sosem lehet teljes, de ez benne a csodálatos, ezáltal marad élő örökké. És mindig azt fogod érezni, hogy az összhang nem tökéletes. Ez is természetes, mert amikor két ember találkozik, két különböző világ találkozik. Ha azt várod, hogy tökéletesen összeilljenek, akkor a lehetetlent várod, és az csalódást fog okozni. Legjobb esetben akad néhány pillanat - néhány ritka pillanat -, amikor minden összhangban van. Így kell lennie. Minden erőddel dolgozz azon, hogy létrejöjjön ez az összhang, de mindig állj készen, ha nem sikerül tökéletesen. - Osho (Forrás: Citatum.hu)
2017. július 7., péntek
Most tudtam meg, hogy holnap lesz a diplomaosztód. Boldog vagyok, hogy boldog lesz a napod s bízom benne, hogy ez a teljesítményed hozzásegít az életben a további boldogságodhoz.
Persze a diploma önmagában kevés mindenhez. Te kellesz. Mindenhez a Te ügyességed, kitartásod, figyelmed és türelmed kell majd. De ami a legfontosabb, hogy ezek hiába vannak, minden hiába van, ha nincs az Életedben olyan aki szeret.
Mindannyian szerencsések vagyunk, mert a szüleink azok, akik feltétel nélkül, örökké szeretnek. Van aki ki tudja ezt mutatni, van aki képtelen rá. Van akinek van lehetősége kimutatni s van akinek nincs, mert valahol elveszett.
Én is elvesztettem ezt a lehetőséget.
Az Életem legnagyobb várakozása már lassan 8 éve, hogy ezt a lehetőséget vissza kapjam. Ma sem kaptam meg...
Nem leszek ott. Nem, mert úgy érzem hiába megyek el és látlak, én csak zavarnálak, mert nem Te hívtál, mert még mindig nem tudod, hogy látni szeretnél-e vagy sem. De ha mégis, elég felnőtt vagy már ahhoz, hogy kimondd, hogy közöld, hogy akard és tegyél érte. Nem akarok hivatlan kívülálló lenni.
Én csak az Édesanyád szeretnék lenni, aki átölelhet úgy, hogy Te is akarod.
Utóírat 2021: És végre eljöttél... köszönöm!
2017. február 13., hétfő
Túl leszel ezen is...?
Hány éve áltatod magad azzal, hogy majd csak túl leszel ezen is?
EZ A TE ÉLETED, EGY CSODA….NEM AZÉRT KAPTAD, HOGY CSAK TÚL LEGYÉL RAJTA
Tudom, hogy mennyi nehézséggel nézel most is szembe, de ha mindig csak túl akarsz lenni rajta, akkor épp a lényegről fogsz lemaradni. A csoda, amit keresel az éppen az elmélyülésben és a helyzet elfogadásában rejlik. Legyen akármilyen nehéz és fájdalmas is, ami veled történik, ha egyszerűen csak átúszol a felszínén, akkor pont arról az ajándékról mondasz le ami a közepén rejlik annak, aminek épp a részese vagy…
Minden probléma újra és újra visszatér hozzád, egészen addig, amíg magadhoz nem öleled és teljesen el nem fogadod az általa kínált kihívással együtt. A probléma, amit szeretnél inkább elkerülni magában hordja a saját megoldását. Abban a pillanatban, hogy nem tiltakozol ellen, hanem megöleled a kezedbe kapod mindazt, amit régóta keresel.
(Schilling Péter)
EZ A TE ÉLETED, EGY CSODA….NEM AZÉRT KAPTAD, HOGY CSAK TÚL LEGYÉL RAJTA
Tudom, hogy mennyi nehézséggel nézel most is szembe, de ha mindig csak túl akarsz lenni rajta, akkor épp a lényegről fogsz lemaradni. A csoda, amit keresel az éppen az elmélyülésben és a helyzet elfogadásában rejlik. Legyen akármilyen nehéz és fájdalmas is, ami veled történik, ha egyszerűen csak átúszol a felszínén, akkor pont arról az ajándékról mondasz le ami a közepén rejlik annak, aminek épp a részese vagy…
Minden probléma újra és újra visszatér hozzád, egészen addig, amíg magadhoz nem öleled és teljesen el nem fogadod az általa kínált kihívással együtt. A probléma, amit szeretnél inkább elkerülni magában hordja a saját megoldását. Abban a pillanatban, hogy nem tiltakozol ellen, hanem megöleled a kezedbe kapod mindazt, amit régóta keresel.
(Schilling Péter)
2017. január 23., hétfő
2016. május 13., péntek
E.Tolle: A félelem eredete
A FÉLELEM EREDETE
A félelem pszichológiai állapota elválik bármilyen konkrét, valódi, azonnali veszélytől. Ez több formában jelentkezett: kényelmetlenségérzetként, aggodalomként, szorongásként, idegességként, feszültségként, rettegésként, fóbiaként stb. Ez a fajta pszichológiai félelem mindig valami olyasmivel kapcsolatos, ami megtörténhet, s nem olyannal, ami éppen most történik. Te itt és most vagy, elméd pedig a jövőben. Ez „szorongásszakadékot" szül. Ha te az elméddel azonosulva, elvesztetted a kapcsolatot a most erejével és egyszerűségével, akkor ez a szorongásszakadék állandó társaddá válik. A jelen pillanattal mindig meg tudsz birkózni, viszont képtelenség megbirkózni valamivel, ami csak az elmének egy kivetítése: a jövővel.
Sőt, ameddig az elméddel azonosulsz, addig életedet folyamatosan az ego működteti, ahogyan azt már korában is említettem. Az ego — épp fantomtermészete miatt —a finoman kimunkált védelmi mechanizmusok ellenére nagyon sérülékeny és bizonytalan, s állandó fenyegetettséget érez. Mellesleg ez még akkor is így van, ha kifelé nagyon magabiztosnak mutatja magát. Emlékezz csak a definícióra, miszerint az érzelem a testnek az elme működésére adott válaszreakciója. Vajon milyen üzenetet kap folyamatosan a test az egótól, a hamis, elme teremtette éntől? „Veszély! Fenyegetve vagyok!" És milyen érzelmet gerjeszt ez a folyamatos üzenet? Természetesen félelmet.
A félelemnek a jelek szerint számos oka lehet: veszteségtől való félelem, kudarctól való félelem, sérüléstől való félelem stb. Ám végső soron valójában minden félelem az ego félelme a haláltól, a megsemmisüléstől. Az ego számára a halál mindig karnyújtásnyira ólálkodik. Ebben az elmével azonosult állapotban a haláltól való félelem az élet minden területére kihat.
Például még egy olyan, látszólag triviális és „normális", gyakori jelenség is a halálfélelemből ered, mint a kényszeres szükséglet, hogy a vitában neked legyen igazad — görcsösen védve az álláspontot, amellyel azonosultál —, s hogy a másik fél véleményéről bebizonyosodjon, hogy az téves. Ha azonosulsz egy mentális, gondolati pozícióval, akkor tévedésed esetén a te — elme alapú — énképedet komoly megsemmisülési veszély fenyegeti. Egóként nem engedheted meg magadnak, hogy téved)! A tévedés egyenlő lenne a halállal! Emiatt vívtak háborúkat, és emiatt futott zátonyra megszámlálhatatlanul sok kapcsolat.
Ha egyszer véget vetsz az elméddel való azonosulásnak, akkor éntudatod számára már nem számít, hogy igazad van-e vagy nem, s így szertefoszlik a mélyen tudattalan, erős kényszered, miszerint feltétlenül igazadnak kell lennie — ami egyébként az erőszak egyik megnyilvánulási formája. Akkor világosan és határozottan kimondhatod majd, hogy mit érzel, mit gondolsz, és ez már nem jár együtt sem védekezéssel, sem támadással. Ebben az állapotban éntudatod bensődnek már egy mélyebb és igazabb forrásából táplálkozik, nem az elmédből.
Vedd észre a benned esetleg felbukkanó védekező kényszer bármilyen formáját! Ez esetben vajon mit
védesz? Egy illuzórikus identitást, az elmédben lévő képet, egy fiktív lényt. Azáltal, hogy ezt a mintát tudatossá teszed, hogy tanúként megfigyeled, megszünteted a vele való azonosulást. Tudatosságod fényében a tudattalan minta így már gyorsan szertefoszlik.
Ezzel véget ér minden vita és hatalmi játék, amely roppant mértékben rombolja az emberi kapcsolatokat. A mások fölötti hatalom valójában erőnek álcázott gyöngeség. Az igazi erő bensődben található, és az most is elérhető számodra.
Az elme törekvése mindig a most elutasítására és a mostból való elszökésre irányul. Más szóval: minél jobban azonosulsz az elméddel, annál többet szenvedsz. Vagy úgy is fogalmazhatok: minél inkább képes vagy elfogadni és értékelni a mostot, annál szabadabb vagy a fájdalomtól, a szenvedéstől — annál szabadabb vagy az egós elmétől.
Ha nem akarsz több fájdalmat létrehozni magad és mások számára, ha nem akarsz hozzátenni a benned még mindig élő, múltból származó fájdalomüledékhez, akkor ne teremts több időt. Vagy legalábbis ne többet, mint amennyi ahhoz szükséges, hogy életed gyakorlati vonatkozású ügyeit kezelni tudd! Hogyan hagyd abba az idő teremtését?
Értsd meg mélyen, hogy csak a jelen pillanattal rendelkezel! Állítsd a mostot életed középpontjába!
Amíg ez idáig az időben éltél, és csak rövid látogatásokat tettél a mostba, tedd át lakhelyedet a mostba, és csak akkor tegyél rövid látogatásokat a múltba és a jövőbe, amikor élethelyzeted gyakorlati tennivalói azt feltétlenül szükségessé teszik!
Mindig mondj igent a jelen pillanatra!
E.TOLLE
A félelemnek a jelek szerint számos oka lehet: veszteségtől való félelem, kudarctól való félelem, sérüléstől való félelem stb. Ám végső soron valójában minden félelem az ego félelme a haláltól, a megsemmisüléstől. Az ego számára a halál mindig karnyújtásnyira ólálkodik. Ebben az elmével azonosult állapotban a haláltól való félelem az élet minden területére kihat.
Például még egy olyan, látszólag triviális és „normális", gyakori jelenség is a halálfélelemből ered, mint a kényszeres szükséglet, hogy a vitában neked legyen igazad — görcsösen védve az álláspontot, amellyel azonosultál —, s hogy a másik fél véleményéről bebizonyosodjon, hogy az téves. Ha azonosulsz egy mentális, gondolati pozícióval, akkor tévedésed esetén a te — elme alapú — énképedet komoly megsemmisülési veszély fenyegeti. Egóként nem engedheted meg magadnak, hogy téved)! A tévedés egyenlő lenne a halállal! Emiatt vívtak háborúkat, és emiatt futott zátonyra megszámlálhatatlanul sok kapcsolat.
Ha egyszer véget vetsz az elméddel való azonosulásnak, akkor éntudatod számára már nem számít, hogy igazad van-e vagy nem, s így szertefoszlik a mélyen tudattalan, erős kényszered, miszerint feltétlenül igazadnak kell lennie — ami egyébként az erőszak egyik megnyilvánulási formája. Akkor világosan és határozottan kimondhatod majd, hogy mit érzel, mit gondolsz, és ez már nem jár együtt sem védekezéssel, sem támadással. Ebben az állapotban éntudatod bensődnek már egy mélyebb és igazabb forrásából táplálkozik, nem az elmédből.
Vedd észre a benned esetleg felbukkanó védekező kényszer bármilyen formáját! Ez esetben vajon mit
védesz? Egy illuzórikus identitást, az elmédben lévő képet, egy fiktív lényt. Azáltal, hogy ezt a mintát tudatossá teszed, hogy tanúként megfigyeled, megszünteted a vele való azonosulást. Tudatosságod fényében a tudattalan minta így már gyorsan szertefoszlik.
Ezzel véget ér minden vita és hatalmi játék, amely roppant mértékben rombolja az emberi kapcsolatokat. A mások fölötti hatalom valójában erőnek álcázott gyöngeség. Az igazi erő bensődben található, és az most is elérhető számodra.
Az elme törekvése mindig a most elutasítására és a mostból való elszökésre irányul. Más szóval: minél jobban azonosulsz az elméddel, annál többet szenvedsz. Vagy úgy is fogalmazhatok: minél inkább képes vagy elfogadni és értékelni a mostot, annál szabadabb vagy a fájdalomtól, a szenvedéstől — annál szabadabb vagy az egós elmétől.
Ha nem akarsz több fájdalmat létrehozni magad és mások számára, ha nem akarsz hozzátenni a benned még mindig élő, múltból származó fájdalomüledékhez, akkor ne teremts több időt. Vagy legalábbis ne többet, mint amennyi ahhoz szükséges, hogy életed gyakorlati vonatkozású ügyeit kezelni tudd! Hogyan hagyd abba az idő teremtését?
Értsd meg mélyen, hogy csak a jelen pillanattal rendelkezel! Állítsd a mostot életed középpontjába!
Amíg ez idáig az időben éltél, és csak rövid látogatásokat tettél a mostba, tedd át lakhelyedet a mostba, és csak akkor tegyél rövid látogatásokat a múltba és a jövőbe, amikor élethelyzeted gyakorlati tennivalói azt feltétlenül szükségessé teszik!
Mindig mondj igent a jelen pillanatra!
E.TOLLE
2016. május 7., szombat
Alexander Kovats
A korsós leány és a kút
El-eltűnő tűnődésem
folytonos tündérálma vagy
Megébreszt belőled
a csobbanás
mikor korsód szívem éri
Mezítelen puha lépteid
szívgyűrűim hullámai
hazáig kíséri..
Míg el-tűnődök ismét
hosszan és csendesen,
álmodom - közeledő
lépteidet Kedvesem..
(2016. 05. 07.)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)