"Ha szereted amit csinálsz, abban benne van az, hogy szereted, akinek csinálod.
Ha szereted ömagad, azzal mindenkit szeretsz, aki szeret téged.
Amikor nem szereted magad, azzal a másiknak minden érted hozott áldozatát degradálod. Ezek a lényeges dolgok, nem az, hogy valaki adott pillanatban milyennek lát. Ha megmaradsz értékeidnél, és így tekintesz mások szemébe, lassan mindenki tisztelni fog, mert ráébrednek, hogy a rend benned van, Ők járnak ingoványon..
Szóval a természetessége a mindennapoknak a kiegyensúlyozottság feltétele.
Nem számít, hogy ki mit mond, és az hogyan kerül napvilágra belőle, hanem amit érez. Időt kell adni mindenkinek, hogy visszatérni legyen lehetősége a maga nyugalmi állapotához és ott meglelni a kompromisszumot.
Persze van akivel jó vitatkozni is, mert élmény, ahogy ott játszik és úgy félelmeinkkel, hogy azok szinte csiklandoznak bennünket. Nem vagyunk egyformák, és nyilvánvaló, hogy az ember olyan játszótársat kíván magának, akivel könnyű és élmény a játék. Ilyen munkatársakat, barátokat, szeretőt és társat...
és vágyik az ember ilyen családot, szülőket, testvéreket, gyerekeket..
S rájössz, hogy önmagad számára e sokaság szeretetreméltóságának egyetlen kulcsa Te vagy. Amilyen mintát mutatsz, úgy követ mindenki, akarva, akaratlanul.."
(Alexander Kovats)
