Lai

Régi magyar áldás

Áldott legyen a szív, mely hordozott, 

És áldott legyen a kéz, mely felnevelt, 

Legyen áldott eddigi utad, 

És áldott legyen egész életed.

Legyen áldott Benned a Fény, 

Hogy másoknak is fénye lehess. 

Legyen áldott a Nap sugara, 

És melegítse fel szívedet.

Hogy lehess enyhet adó forrás 

A szeretetedre szomjazóknak, 

És legyen áldott támasz karod 

A segítségre szorulóknak.

Legyen áldott gyógyír szavad 

Minden hozzád fordulónak, 

Legyen áldást hozó kezed 

Azoknak, kik érte nyúlnak.

Áldott legyen a mosolyod, 

Légy vigasz a szenvedőknek. 

Légy te áldott találkozás 

Minden téged keresőnek.

Legyen áldott immár 

Minden hibád, bűnöd, vétked. 

Hiszen, ki megbocsátja, 

Végtelenül szeret téged!

Őrizzen hát ez az áldás, 

Fájdalomban, szenvedésben, 

Örömödben, bánatodban, 

Bűnök közti kísértésben.

Őrizze meg tisztaságod, 

Őrizze meg kedvességed. 

Őrizzen meg önmagadnak, 

És a Téged szeretőknek.

Minek akarsz látni engem?

“… az, hogy én ki vagyok, attól függ, hogy te minek akarsz látni engem.”
(Dan Millmann)

“Ha répát akarunk, répát kell ültetnünk.
Ha retket akarunk, retket kell ültetnünk.
Ha szeretetet akarunk, szeretetet kell ültetnünk.
Ha megértést akarunk, megértőnek kell lennünk.
Ha megbecsülést akarunk, meg kell becsülnünk másokat.
Ha azt akarjuk, hogy szeressenek minket, szeretnünk kell másokat.”
(Dan Millman)

Negatívan... ?

Rosszul teszed, ha megsértődsz, amikor megtudod, hogy a hátad mögött becsmérelnek. Ha negatívan fogadsz bármi effélét, te magad rombolod le a lelki békédet. Az ember maga felel magáért, a fájdalmaiért. A sértéseket úgy kell tudomásul venni, mint a szellőt, amely elleng mögöttünk. Másképpen szólva, félre kell söpörni az emberek durvaságait. Hogy érzünk-e fájdalmat, szenvedést bizonyos helyzetekben, ez leginkább attól függ, miképpen viszonyulunk az adott körülményekhez. Sokat számít, hogy nem vagyunk-e túl érzékenyek, nem vesszük-e túl komolyan a dolgokat.

Dalai Lama.

A csengettyű hangja

nekem te vagy
a csengettyű hangja
csak te
és semmi más
minden között te vagy
a leggyönyörűbb
Istentől való
megnyilvánulás
téged öltöztet
ünnepi díszbe a Karácsony
s fonódik köréd a fény
mint mazsolára a kalács

 

Alexander Kovats
(2013.12.21.)

Wass Albert: Karácsonyi versek II.

Mi elfelejtettük, hogyan kell várakozni; és ez szinte tragédia. Az egyik legértékesebb kincsünk a várakozás képessége; kivárni a megfelelő pillanatot. Az egész természet mindig a megfelelő pillanatra vár. Még a fák is: tudják, mikor van itt a virágzás ideje, és tudják, mikor kell elbúcsúzni a levelektől és csupaszon állni az ég alatt. Ők csupaszságukban is gyönyörűek... amint mély bizalommal várják az új levelek növekedését, az újraszülető lombkoronájukat. Mi azonban elfelejtettük, hogyan kell várni - mi mindent azonnal akarunk. Ez óriási veszteség az emberiség számára...

Ha csendben várakozol, észre fogod venni, hogy valami mélyen legbelül ott növekszik benned - a te valódi lényed. Egy nap akkorára nő majd, hogy lángra lobban, és akkor az egész személyiséged elhamvad: új ember lesz belőled. És csak ez az új ember tudja, hogy mi az az ünneplés, csak ez az új ember ismeri az élet örök nektárját."

Osho

James Arthur sings Shontelle's Impossible /Lets get it on /No more drama

Pál Feri atya: A szerelemről (MTV)

igaz...