Vízcseppek vagyunk, jelentéktelen szürke kis parányok mind, mindannyian. Néha fent vagyunk, néha lesüllyedünk. Tenger az élet. Mindannyian keresünk mindig, keresünk egy másik vízcseppet a nagy, szörnyű óceánban. Néha megtaláljuk. Összesimulunk egy pillanatra, aztán jön egy hullám és felkap, vagy leránt a mélybe, és mi keresünk, keresünk újra tovább. /Wass Albert/
2012. november 2., péntek
Popper Péter /múlt/
Tépd le magadról a sleppedet! Ne fájjon a szíved azért, ami elmúlt!
Ami fontos volt belőlük, az már benned van, az már te vagy. S ha ott
maradsz a romok között, ugyan hova épülhet mindaz, ami még előtted van?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése